2007. július 15., vasárnap

Zalakaros (2007. július 14-15)

Szombat reggel. Az emberek hétköznapi dolgaik után szaladoztak. 9 óra. Betérek a Rossmannba, szerzek hideg üdcsit az útra. Mert igen hosszú vonatozás előtt álltunk, abban a tikkasztó melegben, ami mellett a pokol hősége is eltörpül. Béla 9:15 körül hívott, már ott van a Keletinél, a lépcsőknél, mert Yuninánál aludt, és reggel elhozták kocsival addig. Ha tudok, menjek korábban. Szerencsémre, minden tömegközlekedési jármű időben jött, így elég gyorsan kiértem. Bélát felszedtem, aztán lerobogtunk a pénztárakhoz, rengetegen álltak tömött sorokban az ablakok előtt. Odalent összefutottunk Ritter Danival, majd Elemérrel. Félreálltunk egy emberektől kevésbbé zsúfolt sarokba, letettük a cuccainkat, majd megvettük a jegyünket. Gergő, András egyik barnaövese is befutott közénk. Majd Sipi, és Rajhonáék, végül Kriszta zárta a sort. Kocsival négyen mentek, Sipi, Gergő, Dani, Béla meg én a MÁV szolgáltatásait vettük igénybe. A vágányt, ahonnan a vonatunk indult volna, csak az utolsó percben írták ki. Rengetegen indultak meg afelé, de szerencsére találtunk helyet magunknak. Négy és fél órán keresztül vonatoztunk... Zalakomárban Tomiék már vártak minket, és repültünk is át Zalakarosba, ahol a bemutató helyszínéül a Termál fürdő szolgált.

A bemutató rendben lezajlott. A színpad egy nagyobbacska sátorban volt, aminek a fele kilógott a tűző napra, és a fekete burkolat égette az ember talpát, ahogy rálépett... Még sosem örültem annyira annak, hogy seizába ülhetek, mint akkor ott. Aztán törökülésben vártunk. Sipi almát vágott Krisztinke tenyeréből. A közönségnek tetszett, jónéhányan odajöttek, és kérdezgettek minket. Sokan fényképezkedtek velünk. Aztán lecseréltük a git meg a hakamát fürdőrucira. Nagyából hatig voltunk a strandon, aztán felmentünk Tomiék nyaralójába. Nagyon jól éreztem magam : ) Nem kell most olyasmire gondolni, hogy részegre vedeltem magam, hanem egyszerűen jó volt minden, úgy, ahogy volt.

Este Tomi szülei is beugrottak, nagyon kedves emberek. A tűzen közben rotyogott a kaja, ami aztán nagyon finom lett (vagy csak már nagyon éhes voltam, és ez javíthatta fel az étel ízét...XD). Aztán Tomival elsétáltunk megkeresni Béláékat (Dáv kérésére) de nem találtuk. A betonútat, ami Tomiék házához vezet sűrű susnyás és fák veszik körül. Fényszennyezés nem nagyon van, így páratlan kilátás nyílik a csillagos égre. Tomi leült a betonra, figyelte őket, én meg elterültem a meleg földön. Láttam egy hulló csillagot, de nem kívántam semmit. Már az is szerencse, ha véletlenül pont akkor nézhetek oda, amikor egy meteorit átviharzik az égen. Visszamentünk, Bélák még mindig nem jöttek vissza, de Elemér felhívta Zoltit; akik nem vesztek el, minden rendben volt, csak sétálni mentek. Még valamikor hajnalban lementünk a "közeli" kocsmába, csocsózni. (meg kell állapítanom, van még mit gyakorolnom...). Juniort betalálta egy helyi vagány csávó, de nem volt semmi zűr a végén. Hajnalban még beszélgettem Bélával, aztán kisomfordáltam az ágyra, nem akartam a földön aludni. Dáv már ott tereszkedett. Majd Tomi is befészkelte magát mellénk, még mondta, nézzünk napfelkeltét, de nem jutottunk ki, ugyan oldalbabökött, hogy alszom-e, de én már álmos voltam, és nem mentem ki. Tomi sem. Hajnalban lincs hangulat lett a szobában, mert Tomi telója folyton csörgött.

Másnap strand, majd délután haza vonattal. Már akkor különös érzéseim voltak, de igazából nem nagyon tudom őket megfogni, szavakba pakolni, feltárni, kielemezni. Talán erre most nincs is szükség. Talán harmónia, de ez a szó sem a legmegfelelőbb rá.

Peti kijött elénk a délibe. Hazakisért, majd ment Nórival találkozni. : )

Szal, így telt a hétvége.

A Hit Virága boldog, mert a Kertésze szeretettel gondozza : )

Nincsenek megjegyzések: