Az értékrend. Minden ember életében más. Ez hasonló ahhoz, amit Morag fogalmazott meg Khussia-ról. De attól még, h különböző felfogásban él a mi fantáziánkban az értékrendünkről, nem jelenti azt, h a Barátság a két illető között ne műkődhetne. Egymástól tanulhatnak, és egymásnak átadhatnak értékeket. Kincseket. De megesik, h a felek elbeszélnek egymás mellett, félreértik korunk felgyorsult virtuális kommunikációjának korlátai miatt a szavakat, amikből végül bolhából elefánt lesz. És tőr a Lelkekben.
Az értékrend. Olyan valami, ami születésünktől fogva a birtokunkban van, ami velünk fejlődik és végigkiséri az életünket. Másoknak más, de mások nem mi vagyunk, és nem az ő fejükkel gondolkodunk, hanem a sajátunkkal. És ez minden esetben szubjektiv, sosem fogjuk tudni teljesen elválasztani a saját személyiségünktől. Mert az hozzánk tartozik. Senki máshoz. De akkor mi a helyzet a szerelemmel? Az is csak a miénk? Hát nem. Az már közös kincs, de csak két emberé. És mind a két embernek tényleg akarnia kell, h legyen, m ha nincs meg a vágy iránta, akkor meghal, és csak egy árny marad az egykor nagy érzelemből.
Na de nagyon messzire kalandoztam az Élettől. Azaz, az én életemtől.
Köszönöm, jól vagyok. (Szokásos mondat szakmai kézségfejesztésen.) Bár délelőtt még nagyon sötéten láttam a világot, de aztán megoldódott a dolog. (részletek nem publikusak). Miután az én egemen is kisütött a Nap, itthon rajzoltam, de még nem tettem ki photoblogra. Peti délután feljött, és a jó időnek tisztelegve, edzettünk kicsit, de úgy igazán töltős edzés volt. (Az udvar számomra érték. Másnak nem.) Aztán visszamentem Vácra (délelőtt is volt órám) drámapedagógiára. Nem tudom, h említettem-e, de felvettem még egy szakot. Eddig tetszik, két órám volt, a mai néptánc vala, de nagyon tetszett, bár én kispadról néztem, m nem akarom kockára tenni a térdem a jól odavágós, és kurjangós magyar táncban. (pedig jó lett volna ott ugra-bugrálni a többiekkel.) Csárdás és francia négyes volt a lecke. Meg egy kis történet. Nép hímzésen pedig Palócz hímzést tanulunk, piros-kék fonállal (először csak fehér fonállal hímeztek az asszonyok, m más nem volt, aztán lett a piros majd a kék, és a Palócz hímzés tipikusan ezt a vonalat képviseli. A virágszirmok és a levelek piros, az indák és a virág közepe kék. Sztem egész szép.)
Holnap szerda, hurrá, tetszik, ahogy pörög az életem! Persze, minden perc számít, de így minden percet megélek, és egyet sem vesztegetek el. Olvastam nem rég Coelhotól a Veronika meg akar halni c. könyvet, érdekes volt. Mindenkinek ajánlom. Most Millertől Az ügynök halála, és Coelhotól az Eleven minutes van terítéken. Hétfőn moziban is voltam Lacival, a Nextet néztük meg, nagyon tetszett, szeretem az időtémájú filmeket. Te mit tennél, ha az életedből előre látnál 2 percet? (vagy alkalmanként többet?) Átok vagy áldás?
Na megyek, néha aludnom is kell...
Az értékrend. Olyan valami, ami születésünktől fogva a birtokunkban van, ami velünk fejlődik és végigkiséri az életünket. Másoknak más, de mások nem mi vagyunk, és nem az ő fejükkel gondolkodunk, hanem a sajátunkkal. És ez minden esetben szubjektiv, sosem fogjuk tudni teljesen elválasztani a saját személyiségünktől. Mert az hozzánk tartozik. Senki máshoz. De akkor mi a helyzet a szerelemmel? Az is csak a miénk? Hát nem. Az már közös kincs, de csak két emberé. És mind a két embernek tényleg akarnia kell, h legyen, m ha nincs meg a vágy iránta, akkor meghal, és csak egy árny marad az egykor nagy érzelemből.
Na de nagyon messzire kalandoztam az Élettől. Azaz, az én életemtől.
Köszönöm, jól vagyok. (Szokásos mondat szakmai kézségfejesztésen.) Bár délelőtt még nagyon sötéten láttam a világot, de aztán megoldódott a dolog. (részletek nem publikusak). Miután az én egemen is kisütött a Nap, itthon rajzoltam, de még nem tettem ki photoblogra. Peti délután feljött, és a jó időnek tisztelegve, edzettünk kicsit, de úgy igazán töltős edzés volt. (Az udvar számomra érték. Másnak nem.) Aztán visszamentem Vácra (délelőtt is volt órám) drámapedagógiára. Nem tudom, h említettem-e, de felvettem még egy szakot. Eddig tetszik, két órám volt, a mai néptánc vala, de nagyon tetszett, bár én kispadról néztem, m nem akarom kockára tenni a térdem a jól odavágós, és kurjangós magyar táncban. (pedig jó lett volna ott ugra-bugrálni a többiekkel.) Csárdás és francia négyes volt a lecke. Meg egy kis történet. Nép hímzésen pedig Palócz hímzést tanulunk, piros-kék fonállal (először csak fehér fonállal hímeztek az asszonyok, m más nem volt, aztán lett a piros majd a kék, és a Palócz hímzés tipikusan ezt a vonalat képviseli. A virágszirmok és a levelek piros, az indák és a virág közepe kék. Sztem egész szép.)
Holnap szerda, hurrá, tetszik, ahogy pörög az életem! Persze, minden perc számít, de így minden percet megélek, és egyet sem vesztegetek el. Olvastam nem rég Coelhotól a Veronika meg akar halni c. könyvet, érdekes volt. Mindenkinek ajánlom. Most Millertől Az ügynök halála, és Coelhotól az Eleven minutes van terítéken. Hétfőn moziban is voltam Lacival, a Nextet néztük meg, nagyon tetszett, szeretem az időtémájú filmeket. Te mit tennél, ha az életedből előre látnál 2 percet? (vagy alkalmanként többet?) Átok vagy áldás?
Na megyek, néha aludnom is kell...
1 megjegyzés:
Nem értek egyet veled. Az értékrend énszerintem egyátalán nem születésünktől van velünk. Természetesen a genetika is benne van, de nagyon lényeges, hogy az értékrended az idővel változik. befolyásolja egy rakat dolog. a család ahol felnősz. a barátaid, a téged körülvevő világ az ismeretlenekkel. egy rakat dolog. és így alakul ki, és formálódik tovább és tovább, ahogy történnek veled az események.
Megjegyzés küldése