Lughnasad

A Lughnasad vagy Lammas egy ünnep, a kelta év utolsó negyedének kezdetét jelzi. A három aratóünnep közül az első. A most kezdődő ciklus vége az, amikor behajtják a nyájat a mezőkről. A kelták lakta vidékeken ilyenkor érett be a termés, ekkor kezdték el a gabonát learatni, a termést betakarítani. Az ünnep a nyári napforduló utáni 40. napra esik, hagyományosan augusztus 1. (ill. a kelta szokásoknak megfelelően: július 31-e napnyugtával kezdődik az ünnep). A nap legfőbb istensége Lugh.

Évekkel ezelőtt Moragtól kaptam ajándékba egy kelta kört, ahol a legfőbb kelta ünnepek sorakoztak körbe, a főünnepek és a fordulók. Augusztus az egyik kedvenc hónapom, sok kedves és szép emlék köt hozzá. Talán azért is, mert közeledik a nyár vége, a Szeptember, amit szintén nagyon kedvelek. Egyszer régen írtam is a hónapkról, arról, hogyan látom őket. Ezen a héten Dobogókőn leszek fenn, Petiékkel, csütörtökön jövök haza. Aztán megyek tovább, szeretnénk eljutni a magyar-madjar találkozóra Húgommal és Linkával. Jövőhéten pedig a halálra adás hete lesz az edzőrábor keretein belül. Vegyes érzelmekkel várom. Itthon leszek néhány napot, majd irány a száz tornyú Prága. Utána lévő események még homályosak, de valahogy lesznek. Aztán már itt lesz a Szeptember, egy új szemeszter. Nem félek tőle. Már nem félek az iskolától. A TDK halad szépen a maga útján. Az életem kívülről nézve sínen van. Az örök változóban a helyem pedig valahol ott van.

A zongorámon egy csodaszép napraforgó figyel. Dominika nap alkalmából kaptam Szüleimtől és Húgomtól. Nem, nem kell senkinek sem felköszöntenie, Családomtól szoktam kapni egy csokor virágot ezen a napon, amikor megünnepeljük, hogy "született vasárnap". 1985. január 6-a vasárnapra esett. Véletlen...

Most megyek, újabb kaland. Vándor, útra fel!