Küldetésüket beteljesített Napraforgók lehorgasztott fejjel sorakoznak az útmenti szántóföldeken. Az autó falja a kilométereket, sebesen rohanunk Haza, Budapestre. Oda, amiről a vidéken élők többségének mind egy szálig negatív a véleménye, mint ahogy ezt tudtomra adta egy nógrádi srác, miközben lángosért álltam sorba Kurultájon, Böszörpusztán. De cserébe lehúzó kritikájáért kezembe adta egy kezes, két élű, Árpád-kori kardját. Nehéz darab volt, súlya nagyjából megegyezett első kardoméval.
Magyar-Madjar találkozó, Kunszentmiklós - Böszörpuszta. Kiskunsági Nemzeti Park adott otthont az öreg múltra visszatekintő találkozónak. A nap nagy részét bemutatók töltötték ki. Kürtszó, dobpergés, lovak. Lovak. Ember és ló kapcsolata. Megérintett. Valami megmozdult ott, a pusztában és életre kelt. Egy érzés mélyen bennem. Talán ilyen lehetett az élet régen is. Felkel az ember akkor, amikor a Nap először érínti meg a Földet. Kimegy a jurtából, hűséges lova szabadon várja ott. Szőrén üli meg, versenyt futnak a Széllel és a Napsugárral. Összhangban vannak. Szeretet fonja át a Lelkeket, legyen az ember vagy ló, vagy bármilyen más állat, akit az ember barátjává szelidített.
S a tábolból hívás érkezik. Kürt hasít az éterbe, s a szél, a hírnöke messzire viszi hangját. Engem szólít. Vár, remél, készül a találkozásra. A kazah sztyeppe mesél.
És a történet végső formába kerül.
Ember, menj és élj!
Magyar-Madjar találkozó, Kunszentmiklós - Böszörpuszta. Kiskunsági Nemzeti Park adott otthont az öreg múltra visszatekintő találkozónak. A nap nagy részét bemutatók töltötték ki. Kürtszó, dobpergés, lovak. Lovak. Ember és ló kapcsolata. Megérintett. Valami megmozdult ott, a pusztában és életre kelt. Egy érzés mélyen bennem. Talán ilyen lehetett az élet régen is. Felkel az ember akkor, amikor a Nap először érínti meg a Földet. Kimegy a jurtából, hűséges lova szabadon várja ott. Szőrén üli meg, versenyt futnak a Széllel és a Napsugárral. Összhangban vannak. Szeretet fonja át a Lelkeket, legyen az ember vagy ló, vagy bármilyen más állat, akit az ember barátjává szelidített.
S a tábolból hívás érkezik. Kürt hasít az éterbe, s a szél, a hírnöke messzire viszi hangját. Engem szólít. Vár, remél, készül a találkozásra. A kazah sztyeppe mesél.
És a történet végső formába kerül.
Ember, menj és élj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése