Meleg van, egyik helyről pakolom magam a másikra. Hogy lehet ennyire nagy hőség? Lényegtelen. Kapcsolgattam a csatornák között, nem is tudom már megmondani, mikor néztem TV-t utoljára ebben a vasárnap délutáni idősávban. A mai nap teljesen a pihenésé, a semmittevésé. Fura érzés, tétlen. Rátaláltam az Avonlea sorozatra a Duna TV-n, ismétlés, de még mindig nagyon szeretem. Nosztalgiáztam a múltban. Kell egy közösség, ahova az ember tartozhat, ahol tevékeny része az életnek, ahol nem érzi magát feleslegesnek. Ahol összetartanak. Tényleg kiveszett volna ez a mai társadalomból? Úgy érzem, azok a csoportok, ahova én tartozom, ott a tagok számíthatnak egymásra. Talán annyira mégsem reménytelen... Csak globális szinten. De ha kicsiben rendbe teszük a közösségeket, akkor az a nagyobb rétegekre is hatással lehet. Talán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése