Telnek a napok. Junior egész jól van, ezsik, játszik, verekszik Szutyokkal.
Ma elvesztem a bürökráciában, másfél órámba telt, h leszereljek, mint közalkalmazott. Vasárnaptól nincs munkahelyem, de az élet olyan, ha egy ajtó bezárul, valahol kinyílik egy másik. Akadnak lehetőségeim, szal, nem kell sajnálni.
Péntek van, itt vagyok a SOTE huszadik emeletén. Kedvelt hely ezen a bolygón. A legjobb az, amikor már délután van, és besüt a Nap, a falon árnyjátékot űz a függönnyel, amit az ablakon befúvó szél büvöl. Lassan kiüresedik az Intézet, az oktatók mennek haza. Ebben a pillanatban van valami. Előttünk áll a hétvége, mögöttünk egy dolgos hét. És tudjátok, az a legszebb a hetek váltakozásában, h mindig lesz péntek délután. Örök törvény, nem változtathatja meg halandó Lélek.
Most éppen várok. Katára. Az elsőn vizsgázik az egyik laborban. Orvosi pszichológia. Lassan végetér a megpróbáltatás. Aztán haza.
Ez egy hétköznap. De mégis különlegesnek érzem. A nyár utolsó hétköznapja. Jövőhéten tárgyfelvétel, aztán utána meg szorgalmi időszak. Várom is meg nem is. Sok mindent kell majd tennem, de továbbra is élvezem a nyüzsgő napokat. Hiszen van hol megpihennem, van hol feltöltenem a lemerült erőkészleteim. Talán így marad. Talán nem. De az itt és mostban (már megint...) így jó, ahogy van. S talán így is kell lennie. De nem bocsátkozok további találgatásokba. Talán, talán...
Ma elvesztem a bürökráciában, másfél órámba telt, h leszereljek, mint közalkalmazott. Vasárnaptól nincs munkahelyem, de az élet olyan, ha egy ajtó bezárul, valahol kinyílik egy másik. Akadnak lehetőségeim, szal, nem kell sajnálni.
Péntek van, itt vagyok a SOTE huszadik emeletén. Kedvelt hely ezen a bolygón. A legjobb az, amikor már délután van, és besüt a Nap, a falon árnyjátékot űz a függönnyel, amit az ablakon befúvó szél büvöl. Lassan kiüresedik az Intézet, az oktatók mennek haza. Ebben a pillanatban van valami. Előttünk áll a hétvége, mögöttünk egy dolgos hét. És tudjátok, az a legszebb a hetek váltakozásában, h mindig lesz péntek délután. Örök törvény, nem változtathatja meg halandó Lélek.
Most éppen várok. Katára. Az elsőn vizsgázik az egyik laborban. Orvosi pszichológia. Lassan végetér a megpróbáltatás. Aztán haza.
Ez egy hétköznap. De mégis különlegesnek érzem. A nyár utolsó hétköznapja. Jövőhéten tárgyfelvétel, aztán utána meg szorgalmi időszak. Várom is meg nem is. Sok mindent kell majd tennem, de továbbra is élvezem a nyüzsgő napokat. Hiszen van hol megpihennem, van hol feltöltenem a lemerült erőkészleteim. Talán így marad. Talán nem. De az itt és mostban (már megint...) így jó, ahogy van. S talán így is kell lennie. De nem bocsátkozok további találgatásokba. Talán, talán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése