Lezáródott egy hosszú időszak az életemben. Tegnap a Szakmai Bizottság előtt előadtam a kutatásom eredményét. A Modell egyelőre még lebeg a levegőben és azon dolgozom, hogy a segítő szakmámban minnél jobban lehessen alkalmazni. Egyébiránt, az előadásom remekül sikerült. :) Most kicsit büszke vagyok magamra, mert úgy adtam elő a gondolataimat, ahogy szerettem volna. Ezt úgy értem, hogy amikor beszélek valamiről, szeretek egy kis humort csempészni, bele hogy ne legyen annyira száraz, amiről éppen szó van és mindezt úgy, hogy a hallgatóságot is interakciós szituáció elé állítsam. Tegnap 147 ember előtt beszéltem. (Megszámoltam, míg vártam a soromra, mert több előadó volt.) Ilyesmire még nem került sor kicsiny életemben.
Úgyhogy most várok. Várok arra, hogy milyen lesz az OTDK. Még korántsem biztos, hogy bekerülök abba a 30 előadóba, akik a pszichológia szekcióban előadhatja az okosságait. De ha mégis, akkor Április elején Pécsett folytatódik a TDK kutatás. A témavezető tanárom este még elhívott sütizni. Valahogy más lett a kapcsolatom a főiskolai tanárokkal.
És persze rengeteg irigyem lett, de ők főjenek meg a maguk levében. (Nem az én korlátom.) Csak egy hangyányit bosszantó, mivel bárki más megtehette volna ugyanazt, amit én. De mások csak a végeredményt látják, azt nem, ami mögötte van, munka, kínlódás és áldozat.
Ma rendet raktam itthon. A takarítás nem csupán külső tisztaság, hanem kihat a belső jóllétemre is. (Ki tudja megmondani a különbséget jólét és jóllét között? ;) Én tudom, de kíváncsi vagyok más véleményekre is...)
Most már csak a szekrényemben kell a ruhákat szépen összepakolnom, mert az a halom, ami momentán a szekrényemben fel van halmozva már zavarja Szuszit, mert nem tud bemászni a puha, friss illatú ruhákon aludni.
Így most eme remekbe szabott péntek esti átlagos bejegyzésem lezárom.
Úgyhogy most várok. Várok arra, hogy milyen lesz az OTDK. Még korántsem biztos, hogy bekerülök abba a 30 előadóba, akik a pszichológia szekcióban előadhatja az okosságait. De ha mégis, akkor Április elején Pécsett folytatódik a TDK kutatás. A témavezető tanárom este még elhívott sütizni. Valahogy más lett a kapcsolatom a főiskolai tanárokkal.
És persze rengeteg irigyem lett, de ők főjenek meg a maguk levében. (Nem az én korlátom.) Csak egy hangyányit bosszantó, mivel bárki más megtehette volna ugyanazt, amit én. De mások csak a végeredményt látják, azt nem, ami mögötte van, munka, kínlódás és áldozat.
Ma rendet raktam itthon. A takarítás nem csupán külső tisztaság, hanem kihat a belső jóllétemre is. (Ki tudja megmondani a különbséget jólét és jóllét között? ;) Én tudom, de kíváncsi vagyok más véleményekre is...)
Most már csak a szekrényemben kell a ruhákat szépen összepakolnom, mert az a halom, ami momentán a szekrényemben fel van halmozva már zavarja Szuszit, mert nem tud bemászni a puha, friss illatú ruhákon aludni.
Így most eme remekbe szabott péntek esti átlagos bejegyzésem lezárom.
1 megjegyzés:
Kedves Csacsa!
Én is ma fejeztem be az TDK-dolgozatom javítását. A tanáromnak tetszik, így mehetek vele az OTDK-ra úgy, hogy nem voltam az otthoni konferencián. Persze nem is lehettem volna, de jelenleg úgy érzem, "felkaroltak", talán még lehet valami a kis történészpalántából.
Mikor múlt héten már kész volt a munka nyers változata, én is takarítottam, felmostam, mert amíg gondolatatimban elmélyülve dolgoztam, fel sem tűnt, hogy milyen kosz és rendetlenség van a szobámban. De ez már csak így megy. :)
Zárom soraim, vigyázz magadra!
Továbbra is hűséges olvasód:
Barna
Megjegyzés küldése