Egyszeren magával ragad a mai nap hangulata. Szent Iván éjszakája... Egy álom, ahol a valóság keveredik az illúzióval. Az ég súlyosan nehezül a földre, bármelyik pillanatban leszakadhat.
Éjjel késő estig olvastam, de nem tűnt fel, milyen gyorsan eljárt felettem az idő. Kint fújt a szél, a vadszőlő leveleit tépkedte, de le nem szakította. Meghagyja őszre, amikor már kevesebb erőfeszítésébe kerül magáévá tennie, és kénye-kedve szerint játszani vele. Valamelyik nap este fele jöttem haza. Fújt a szél. A vállaim szabadon voltak, nem fedte sem ruha sem kendő. Egy kósza fuvalat kellemesen végigcirógatott rajta, s fogalomtáramban megjelent a "balzsamas" jelző. Olyan gyengéd volt, mintha egy törékeny kincset érintett volna. Abban a percben roppant különlegesnek éreztem magam. Mintha az Ég simogatott volna meg kedvesen.
Végeztem a sulival. Már csak az államvizsga és a zárófoglalkozás. Nincs több tantárgy. Csak gyakorlat. És vége. Egy hosszú szakasza az életemnek újra lezárul. De már vannak biztos pontok, amik segítenek túlélni és adaptálni a változásokat.
Ez pedig a Szeretet Művészete...
1 megjegyzés:
Ezek a halacskák marha jók! Tök jó etetni őket:)))
Köszi a 3kommentet, örömmel olvastam őket:) Nem érsz rá valamikor egy kicsit? Oly szívesen találkoznék már Veled, még júli 10 előtt, mert aztán elutazom.
puszi!
Megjegyzés küldése