Miss Potter

Hugival délelőtt moziban voltunk. Miss Pottert néztük meg, de nem Harry nőnemű rokonáról van szó. Beatrix Potter, a huszadik század elején élt és alkotott. Úttörő volt, mert nőként vállalta, hogy az álmait kövesse, és a saját rajzaival illusztrált könyvét kiadatassa. Nagyon tetszet a történet, ez most nem egy hollywoodi maszlag volt. (az egyik legromantikusabb perce az volt, mikor Normann megcsókolta a pályaudvaron Beatrixet...)

Merjünk önmagunk lenni, és keresztül tőrni minden gáton, ami akadályozz minket. Ez volt az üzenete.

Beatrix Potter (1866 - 1943)

Beatrix Potter 1866-ban született a kensingtoni Bolton Gardensben, amely annak idején London csendes, fákkal övezett negyede volt. Mindkét szülője tehetős Lanchashire-i ősöktől származik, akik az ipari forradalom idején szedték meg magukat. Apja, Rupert törvényszéki képviselő volt, de meglehetősen laza életet élt, ideje nagy részét barátai, művészek és politikusok társaságában töltötte az úriemberek klubjában. Anyja, Helen élete is barátai körül forgott, akiknek tea partikat szervezett, valamint vezette a háztartást és koordinálta a kíséretét.
Beatrixnak volt egy hat évvel fiatalabb fiútestvére, Beltram. A korkülönbség ellenére jó barátok voltak, együtt rótták a környéket, szerették az állatokat és imádtak rajzolni.
Beatrixot viktoriánus középosztálybeli szokások alapján nevelték fel. Dada vigyázott rá és otthoni képzésben részesült egy házi oktató által. Szerencsére a szülei bátorították arra, hogy élje ki művészi hajlamait, s toleránsak voltak természettudományi érdeklődése iránt is. Elvitték kiállításokra, és rajzórákat szerveztek számára. Testvérével, Beltrammal különböző kisállatokat tartottak, többek között nyulakat, egereket, gyíkokat, nyesteket, sőt volt egy kígyójuk, egy denevérük és egy békájuk is. A gyerekek tudományos precizitással tanulmányozták őket és a lehető legpontosabb rajzokat készítették róluk. Nyaranta Beatrix apja, aki hobbihorgász és amatőrfotós volt, bérelt egy hatalmas házat Skóciában az angol tavak környékén, itt Beatrixnak lehetősége adódott arra, hogy bejárja a vidéket, és természetesen körülményeik között tanulmányozza a növényeket és az állatokat.
Amint túlesett az általános iskolai képzésen, mindenki azt várta tőle, hogy osztályának megfelelően viselkedjen és maradjon otthon a szüleivel. Elfoglalta magát a festészettel és természettudományos érdeklődési körével. Különösen a gombák élete vonzotta és szerette volna publikálni az ezekkel kapcsolatos tanulmányait. Azonban fiatal nőként és hobbikertészként nem volt könnyű betörni a kor tudományos körébe, végül aztán feladta eziránti ambícióit. Ehelyett inkább testvére segítségével üdvözlőkártyákhoz és könyvekhez készített illusztrációkat képzeletbeli helyzetekben lévő állatokról.

Mindig is örömmel használta kézügyességét arra, hogy fiatal barátait szórakoztassa. Utolsó oktatója, Annie Moore családos asszony volt több gyerekkel. Mikor épp nem Londonban tartózkodott, Beatrix gyakorta küldött a Moore-gyerekeknek gazdagon illusztrált leveleket, melyekben beszámolt a kis kedvenceiről. 1893. szeptemberében Beatrix a skóciai Perthshire-ban nyaralt, ahonnan egy különleges. történet-orientált levelet küldött a legidősebb Moore-gyereknek a Peter nevezetű nyuláról. A beteg fiú felvidítására szolgáló történet lett Potter első könyvének főszereplője, melynek címe "Nyúl Péter" volt.

Csak évekkel később döntött úgy, hogy a levelet megpróbálja regény formába ölteni. A kéziratot legalább hat kiadónak elküldte, de egyiknél sem járt sikerrel, végül úgy döntött, hogy megpróbálja ő maga kiadni. 1901. decemberében elintézte, hogy egy magánnyomda 250 példányt készítsen a meséből, melyeket barátain keresztül értékesített. Annyira jól ment az eladás, hogy újabb példányokat kellett készíttetnie.
A könyv sikere visszaadta Beatrixnak a reményt arra, hogy hátha talál egy hivatalos kiadót, aki mégis hajlandó kiadni a könyvét. Frederick Warne és Társa, az egyik kiadó, amely korábban már visszautasította a könyvet, most úgy döntött, hogy hajlandó lesz megjelentetni Beatrix írását, de csak azzal a feltétellel, ha a nő úja illusztrációkat készít hozzá, de ezúttal színesben.
A "Nyúl Péter" 1902. októberében jelent meg, s azonnal bestsellerré vált. Mind a 8.000 betervezett példány elkelt elővételben, s az év végére az újranyomtatásokkal együtt több mint 28.000 példány lelt gazdára. A kiadó természetesen újabb könyveket szeretett volna az új szerzőjüktől, s Beatrix örömmel állt helyt a felkérésnek. Az elkövetkező három évben további hét mesét rögzített és látott el illusztrációval, s mindegyiket nagyon jól fogadták. Hamarosan ő lett a kiadó legkeresettebb írója.

A Frederick Warne és Társát akkoriban három testvér vezette, az alapító fiai. Beatrix hamarosan az egész családdal összebarátkozott. Meglátogatta őket otthonaikban, találkozott az idősebb fiúk gyermekeivel, s a húgukkal, Millie-vel is jó kapcsolatot ápolt. Azonban a legközelibb kapcsolatba a legfiatalabb fiúval, a nőtlen Normannal került, aki az írónő szerkesztőjeként dolgozott. Együtt készítették elő a könyvek megjelenését, s Beatrix nagyra értékelte a férfi tanácsait és elfogadta közeledését is. 1905-ben színt vallott Beatrixnak, és annak ellenére, hogy a nő szülei ellenezték kettejük kapcsolatát, mivel a férfit egyszerű üzletembernek tartották, aki emiatt nem felelt meg a család elvárásinak, a nő elhatározta, hogy igent mond. Sajnos azonban a házasság soha nem jött létre. Normannál leukémiát diagnosztizáltak, s az eljegyzést követő néhány héten belül meghalt.

A tragédia természetesen teljesen letörte Beatrixot. Még korábban a regényekből befolyó jövedelemből vásárolt egy keretes házat az Angol Tavaknál. Norman halálát követően az ideje nagy részét új otthonában töltötte, és új könyvein dolgozott.

Az elkövetkező években újabb és újabb regényeket jelentetett meg általában évente egy-kettőt. 1913-ban ismét megtalálta a szerelem egy jogtanácsos, William Heelis személyében. Az esküvőt követően Beatrix véglegesen letelepedett a Tavaknál, s az írás és festés mellett a Nemzeti Környezetvédőkkel karöltve küzdeni kezdett a környék ökoszisztémájának megvédéséért. A férje támogatásával újabb és újabb farmokat vásárolt meg, s mikor 1943-ban, 77 éves korában elhunyt, közel négyezer négyszögölnyi földdel rendelkezett, amit a környezetvédőkre hagyott azzal az utasítással, hogy eredeti állapotában őrizzék meg az utókor számára. Örökségének másik oldala az a 23 mesekönyv, melyet a mai napig Nyúl Péter mesék néven ismer a világ.