...and the clouds above move closer,looking so dissatisfied,but the heartless wind kept blowing...

Reggel kedvemre idő fogadott, amikor kinyitottam a szemem, és beáradt rajta a félhomály, ami az esőfelhők takarta égből szürődött be a függyöny résein. A szobában béke és csend honolt, egészen addig, míg Szuszi észre nem vette, h felkeltem. Rám nézett, ásított egyet, lustán a pánrámhoz trappolt, és elterült mellettem dorombolva. Hentergett egy sort, majd leugrott, jelezvén, ideje van a reggelinek. A hajnali álmom hatása alatt botorkáltam ki a konyhába. Szuszi előttem poroszkált, tekergett, nyirvákolt. Aztán elégedetten dorombolt, miután megetettem.

Az álmomra már sajnos nem nagyon emlékszem. Volt valami vár, amit meg kellett védenünk. Mindenki ott volt, és harcolt az "idegenek" ellen.

Közben észrevétlenül elmúlik a nyár. Egynéhány fa az Orczy-kertben már az őszi kosztümjükben pompáznak.

Kárpátalján a házak előtt padok sorakoznak. Gyakran kiülnek rá az idős nénik beszélgetni. Helyneként szőlőlugasok fedik be jótékonyan eltakarva a Nap tűző sugaraitól. Vajon miként élték meg a szerelmet? Egy férjet szerettek? Vagy csak egyhez hozzámentek, s titkon más után leskelődtek? Egyáltalán, mit jelent számukra a szerelem? És számunkra?

Séta a múltban

Az idő elveszíti a jelentőségét, s hirtelenjében csak a jelen létezik. Az, ahogyan a kocsi száguld az autópályán, s messze már kirajzolódnak a kékes hegyvonulatok, a Kárpátok büszke hegyormai. Árpád atyánk is e tájon haladt végig. Büszkeség tölt el, Magyar vagy. Egy nagymúltú, ám már reménytelen jövőjű Nemzet tagja.

Mellettünk szántóföldek süvítenek el. A napraforgók feje már megfeketeledett. Lehajtott fejjel állnak, mint az Eqvillibriumban az emberek, érzelmek nélkül, ezekből a napraforgókból is kiveszett valami. A színk kifakult, a Nyár édes csókjának melege kihűlt orcájukról. Most már csak várakoznak az aratásra...

Ahogy közeledünk Munkács felé, a vár alakja bontakozik ki. Páratlan látvány, messziről kiszúrod. E föld hiába tartozzék idegen fennhatóság alá, az pusztán formaság. Belül kell érezned, ki vagy, honnan jöttél, hova tartasz. És én érzem, bizsereg a vérem, ahogy egyre közelebb érünk Munkácsba, itt vagyok, a Hazám, az Otthonom.

A munkácsi házunk kertjében Hortenzia bokrok virágoznak. Kék, rózsaszín és lila színekben pompáznak. Előtte volt a hintánk. Amikor gyerekek voltunk, sokat játszottunk ott. A kedvenc helyem volt. Most már nincs hinta a Hortenzia bokraim előtt, padot állítottak a helyre. Leülök arra a padra kicsit nosztalgizáni, elmerülni az emlékekben. Sok van. Nagyon sok. Gazdag gyermekkor képei jelennek meg előttem. Mirci, a munkácsi cicám kérezkedik fel mellém. Dorombol, Szuszit jutattja eszembe, az én drága egyetlenem.

Aztán a pihenőnek vége. Menni kell. De ez nem olyan "kell", amit az ember nem szívesen hall. Felmegyünk a várba, ahol Munkácsy kiállítás van. Fegyveres őrök vigyázzák a képek biztonságát. Nem kell külön ecsetelnem, a festő egy zseni volt, ahogy a színekkel és formákkal bánni tudod, és vászonra vinni az érzelmeket...

Csütörtökön tovább barangolunk a Kárpátokban. Gereben, Családom egykori falva, birtoka a cél. A temetőben tiszteletünket tesszük eltávozott rokonaink előtt. Gereben festői falucska, messze minden zajtól. Innen Beregvárba tovább, ahol Habsburg nyári vadászkastély van. A Monarciha idején megfelelő szokásoknak a palotának 12 bejárata, 52 szobája és 365 ablaka van. Most a szívbetegek számára szanatórium. Nem messze a kastélytól, egy mesterséges tavacska terül el, amely formája régen a Monarchia alakját mintázta. Ma már ez kevésbbé kivehető. Dédnagymamám olykor gyalog érkezett át Gerebenből, Zita királynőhöz társalkodni a kertben, a fák hűs árnyékában. Letűnt kor elfeledett szokása.

Pénteken Vereckei-hágó. Síralmas állapotban az emlékmű. Az ős- és az újtörténelem küszöbén álltunk, vagyis, kifeküdtünk a domboldalra, és élveztük a szél éríntését, egy sólyom szárnyalását figyeltük, hallgatuk a fák énekét, ahogy a Magyarok bejöveteléről meséltek...

Majd Nevickei várrom maradványait másztuk meg. Végül Ungvár, a vár és az érseki palota mutatta meg magát. Ezen a napon nagyjából 350 km-t poroszkáltunk a Kárpátokban. Vajon az ökrök vontatta szekerekkel hogyan tudták megtenni azt a hosszú utat, melynek végén az Újhaza várt? Akkor nem voltak sem sztrádák, sem más köves utak. Mégis vállalták, és megtették. Példát mutattak nekünk, h alkalmanként a lehetetlennek tűnő feladatokat is meg kell tudnunk oldani.

Munkácsi létünk utolsó napján a közelben csordogáló pataknál - Klochky - sütögettünk Szalonnát. Kiültem egy kidőlt fatörzsre, ami hosszan benyúlt a patak fölé, s onnan lóbáltam a lábam. Sebesen bukik alá a víz a köveken. A patak néhol eléri a 8-10 m szélességet is. Helyenként kövekből emelt gátak szabnak akadályt a vízáradatnak, ami mögött felduzzadt kisebb tavak alakultak ki. A patak zenél, mely muzsikát saját mga szolgáltatja a kövek, és egyéb hordalékok segítségével. Alkalmantként a partról besegítenek tücskök, meg egyéb állatok. Úgy volt, hogy már szombaton hazajövünk, de maradtunk végül még egy napot. Megérte. Ez a hely az én menedékem, ahol a kimerültségtől megszabadul az ember, és másfajta, kellemes fáradtság lép a helyébe.

Vasárnap hazafelé még megálltunk Tákoson, ahol egy különleges református templom van. Éppen az Új Kenyér ünnepe volt, és a mise után mikor bementünk, minket is megkínáltak a kenyérből, és a bort ezürt kupában kaptuk. Erzsike néni meg, a helyi mindent tudó majd 90 éves néni rövid ismertetőt tartott a temlplom majd 300 éves, árvízekkel tűzdelt múltjáról. Este értünk haza, Bosyka, a cicaszitterünk finom meleg kajával várt minket Petivel együtt. Jó volt nem üres lakásba hazaérni. Az elmúlt napok rengeteg élménnyel gazdagítottak. És együtt volt a Családom is. Végtére is, annyi minden történt, hogy igazából csak a töredékét írtam le. Azt, amit nekem jelentett ez az út. De valójában nem is lehet igazi szavakba önteni, mert visszaolvasva nem az igazi...

Képeket majd photoblogra teszek fel. : )

Az igazság ideát van

Jól van na, megharapott egy kutya péntek hajnalban, és akkor mivan? XD. Voltam ma dokinál, kaptam tetanuszt, szépen kitakarították a sebet is...

Holnap megyünk el, Munkács városába. Hosszú séta lesz a múltban. Most megyek, mert még rengeteget kell pakolnom, meg még el kell menni a kocsiért is.

Tegnap láttuk a tűzijátékot, szép volt. De már régóta nem élvesem, már nem nyűgöz le. Valami hiányzik belőle... Na majd csak rájövök, hogy mi...

Legyetek jók, hiányozni fogtok!

A tábor után...

Aludtam jó sokat. Sőt... Tegnap délután 3tól ma reggel 7ig ki sem keltem az ágyból. Még tart a hangulata. Láttam már pár képet, holnap kapom meg a többit : ). Most megintcsak nagyon álmos vagyok. Voltunk ma légibemutatón Hugival és Petivel. Időmérő futam volt, láttuk Bessenyeit is repülni. Egyszer szívesen szállnék a felhők felett egy olyan kis géppel, persze, egy olyan egyed oldalán, aki ért a repüléshez, és nekem csak annyi dolgom lenne, h csodáljam a tájat és a sebességet.

Íme, néhány kép a légiversenyről:

Tábor után sosem találom rendesen a helyem. Olyan fura volt ma a város. Zajos, büdös, zsúfolt...

Délegyháza 2007 augusztus

Hazaértem... Elfáradtam... Minden nagyon jó volt. : )

Újabb kapu, amin átléptem. Ez a tábor más út volt, mint az előző, mást kellett megtanulnom belőle, el kellett fogadnom, hogy Elemér rögtön már hétfőn közölte velem, hogy hikomat* leszek. Eleinte nagyon nem tetszett ez a felállás. A mélypont kedd délelőtt volt, amikor konyhaszolgálatra osztottak be, és krumplit meg hagymát kellett pucolnom, míg a többiek a tarlón kint a lelküket is kidolgozták. A hikomatosok meg folyton kentot nyomtak, meg szériáztunk karddal, nunchakuval. El voltam választva a társaimtól. Nem lehettem velük, nem harcolhattam velük - csak más formában-, külön ösvényre tereltek. Ami egyrészt jogos volt. A térdem nem bírta volna a terhelést, így mindenképp észszerű döntés volt Elemér részéről. Csak úgy éreztem, nem vagyok méltó arra, hogy megkapjam az első csíkom. Aztán ez is megdőlt. A pénteki vizsgán írás volt, az áldásról voltak kíváncsiak a gondolatainkra, aztán hatot felolvastak... : )

Végülis megtanultam ezt a leckét is. Az embernek nem árt ismernie a korlátait, mert csak akkor fogja tudni, hogy mire képes, és mire nem. Mindenki sikeres vizsgát tett. : ) Sayonara partyn meg eltáncoltam a térdem. Bár azért sokat pihentem is, és egyszer Hunor a hátára vett és úgy táncoltunk. Azaz, pontosabban, úgy ugrált, a hátán szerény személyemmel. Az egyik fiúval meg iszonyat jót rockyztam, ahhoz képest, h sosem tanultam, de még dobált is. (és el is kapott). A Sipi vérvonal babfőzete újfent finom volt. Még mielőtt lementünk volna táncolni, a táborhelyen megfőztük a babot. Nyam. Körbeültük a tüzet, nomeg, előkerültek a vízipisztolyok, amivel megkergettük egymást. Kétségtelen, a pénteki nap már felszabadult hangulatot öltött.

Rengeteg hullócsillagot láttam. Hétfőn volt az első, amikor kijöttem a vízből az első edzés után. Csodaszép látvány volt. Aztán minden napra jutott egy, vagy kettő. Szerdán őr voltam, három órán keresztül vigyáztam a tűz lángjára és a zászlókra, Károly társaságában.A tűz nem aludt ki, a zászlók is megmaradtak, és még beszélgettünk is. (meg kajáltunk, de gyümi nap volt, így nem sok mindent lehetett enni, csokit sem tömtem magamba...)

Nos tehát, a tábor imigyen zajlott. Mindenki megvívta a maga kis csatáját. Amikor hazajövök, sosem találom a helyem. Délegyháza egy másik világ, ott mindig megszűnik az idő korlátja. Nincs más, mint a napfelkelte, vagy a naplemente, ami csodaszép látvánnyal kárpótol reggel és este, ahogy a naracs, vagy rózsaszín sugarak végigbukfenceznek a tó vízén. És ott az éjszaka, amikor megannyi csillag gyúl ki feletted, némely meteor meg a másodperc tört részéig mutatkozik, hogy aztán az Örök Feledés Homályába vesszen. Így emlékeztett Téged arra, az élet ilyen megfoghatatlan pillanatokból áll.

A Barátaim, Társaim mindvégig mellettem voltak, így hiába kellett külön lennem tőlük, Lélekben együtt folytattuk a csatákat. A tábor rengeteg élménnyel, tapasztalattal, érzéssel gazdagított. És én nagyon szerencsés vagyok, a Családomért, a Barátaimért, az Életemért. Rengeteg mindent kaptam, és igyekszem továbbvinni, megőrízni, és szintén átadni.

Nagyon álmos vagyok. Megyek, és visszaalszom magam a jelenbe, közben teszek még egy sétát a tóparton képzeletben.
________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
* hikomat: gyengélkedős, beteg katona a szótár szerint, azaz, a sérültek.

A zászló lobog, az alkotó pihen...

Elkészült! A nagy mű! De nem nagyon valszínű, h egy mm-rel többet varrnék a közel jövőben. Még tervezek egy kanjit az eszközhordozómra, de aztán pihi. (a jobb kezem jobban elfáradt, mintha nunchakuval, vagy karddal szériáznék...) Az egészet kézzel varrtam (úgy volt, hogy géppel lesz összevarrva, de a miénk nem jó, a Mamámat meg nem tudtam elérni), hímeztem, néhol talán vérfoltos is, m egyszer beleszúrtam a tenyerembe a tűt... (az ujjam már nem érzi...) De megérte, a kép magáért beszél. (nem, nem én, a zászló... XD). Nem a legszebb megoldás helyenkén, de nem vagyok profi varrónő. (csak tanuló...) A zászló rúdját Peti Apu segítségével hozta létre. Nagyon tuti lett...

Már nagyon készülök a táborra, az ágyamon ruhakupac, de lényegesen kevesebb cucc, mint tavaly.

A híradóban most épp a kecskeméti repülőnapokról van szó. Egyszer nagyon szívesen elmennék rá, sőt, úgy szeretnék repülni! Régen vadászpilóta szerettem volna lenni. De a látásom nem a legjobb, és ez kizáró ok. Pedig milyen jó is lenne felhők felett száguldani!

Na megyek, rámolok tovább. Tök nyugodt vagyok, méééééééééég... De eljön még a hétfő, és a rozsdapattintó... XD.

Ugyanakkor, hiányozni fognak azon csapattársaim, akik abbahagyták a BJK-t. Főleg Rob... Most ki lesz a kispárnám? XD Hehe...

Villámlott!

De még mekkorát!

Most éppen Within Temptationt hallgatok, Cross. Kint tombol a vihar. Olvastam az origon, h előbb-útobb ide fog érni. És így lett... Bementettem az erkélyről a viharlámpást. (hiába van a nevében benne, h akár még egy vihart is kibírna, azért inkább nem teszem kockára...)

Ma mozgalmas napom volt. Befejeztem a zászló hímzését. Délelőtt találkoztam Gonda Andival, a Rózsa neve című Eco könyve három éve nálam raboskodott. Elkísért megvenni Yunina ajándékát. :) Aztán hazajöttünk, lassan Peti is befutott, vettünk bambuszt zászlórúdállványnak. Majd Eni és Rob is előkerült, és az udvaron gyakoroltuk a szabadulási technikákat. Aztán Mátéh Krisztivel nunchakuztunk, aztán vacsi.

Tábor előtt állok. Vegyes érzelmekkel telítve. Úgy érzem, nagy sziklás hegy áll előttem, amin keskeny ösvény fut felfelé, és a túloldalán vár valami, amit keresek, és most még nem találok. De úgy érzem, jó úton haladok. Vagy csak az illúziója lebeg előttem, ami azt a csalfa érzetet kelti bennem, meglelhettem azt, amit keresek. És mi az, amit keresek? Még számomra is titok... Csak akkor tudom meg, ha felértem a hegyre, aminek a csúcsát jelenleg szürke viharfelhők takarják, de azok mögött süt a Nap. Megérett az idő...

Van egy hely az országban...

Ahol ugyan nem sárgaköves út vezet, hanem deszkákból emelt álványon lehet haladni az ártéri erdőben, egy elvarázsolt világban, ahol vörös légivadászok szárnyalnak. Kedden Vácon jártam, Lacit meg berángattam a tanösvényre. Körbekerültünk egy tavat, ahol rengeteg mindenféle méretű kacsa nyüzsgött, és egy középkorú pár éppen ettették őket. Az ártéri erdőben a mesterséges ösvényt megrenoválták. Legútobb, amikor ott jártam, még magán viselte az akori árvíz nyomait. Most a szárasságtól tikkadt arcát mutatta a táj. A legvége még nem teljesen van befedve deszkákkal, és a cölöpök kítünően megmászhatóak... Szerencsére nem pottyantam bele a vízbe, de csak azért, m nem akarta, h Laci vizes legyen (ugyanis a hős lovag szerepét ráosztottam, és neki kellett volna kimentenie, ha ügyetlen vagyok... XD) Lementünk a Duna partra, ahol kagylómentési akcióba kezdtünk, és a partra sodort kagylókat - lakóival együtt - visszadobáltunk a vízbe. Aztán a kövek között egy sikló megijesztett... Csúnya dög... Bóklásztunk még Vácon, aztán felmentünk Hozzájuk, ahol megismertem Ricsit, a fekete tengeri malacot. Összebarátkoztunk. Azaz, én, mint a nagyobb és az erősebb ráerőltettem magam a gyengébb, és enyhén neurotikus állapotba került tengeri malacra, aki végül behódolt. (na jó, leszálltam róla, és békén hagytam, miután meggyömöszöltem kicsit, és megállapítottam, h nem olyan, mint Szuszi, aki hagyja magát, ha kajás -bár ő mindig az.) Szal Ricsinyúzás után kajáltunk, régi képeket nézegettünk, aztán elszaladt az idő, és jöttem haza, a szokásos zónázóval. (már szinte hiányzik a napi ingázás...) Jah, és persze, kicsit megáztunk, de ezt már mondanom sem kell, mert Vácon az utóbbi időben mindig megáztam. Bementünk a Művelődési házba, ahol még sosem jártam. De még sosem voltam olyan viharban sem, hogy közben sütött a Nap, vaskos esőcseppek bombázták a földet, messze a hegyek mögött dörgött. (talán még villámlott is...)

Ricsi faterja, sajnos róla nincs kép, de ez viszont magáért beszél... : ) olybá' tűnik, mintha éppen mondani akarna valamit. (hol a szotyi?)

Jó volt kint, Vác számomra a nyugalom szigete. : )

Egyszer minden jó véget ér,

hogy aztán új dolgok kerüljenek helyébe.

Ma volt az utolsó népligeti ezés. Szeptembertől már a teremben leszünk. Jövőhéten pedig tábor. Az elmúlás érzése kerített hatalmába. Ezen a nyáron már nem lesz több szabadtéri edzésünk. A teremben is jó lenni, de az más. Nincs tág tere az embernek. Bezártság, jön a tél, a sötét, csillagtalan éjszakák. De a komor felhők ott az ég, és néha kikukkantanak onnan, és fényük üzenetet hoz: ne félj, jön a tavasz, és a télben is van szépség. És tényleg. A havas táj, a hideg, mind-mind meg van a maga varázsa. Most azért nyafogunk, m meleg van, de máskor meg azért, m hideg. Sosem jó már sehogy?

Mérföldkő. Minden ember életében vannak mérföldkövek. Egy korszak végét, és egy új kezdetét jelzik. (erre utal a bejegyzésem címe is.) Gondolkozz el, milyen korszakok voltak, vannak az életedben, mi az, amit megtanultál belőle, mi az, amiért örül a szíved, ha visszaemlékszel rá. (a rossz dolgokra nem érdemes visszatekínteni, noha annak is meg van a maga tartalma, de nem az a lényeg, h keseregj a múlton.) Az írók életében is mérföldkőnek számít egy-egy könyv befejezése. Akadnak olyanok, akik küldetéssel érkeznek e világra, hogy elmondjanak társaiknak történeteket, amikbe cselesen üzeneteket rejtettek el. Nem találkozhatnak mindenkivel a nagy számok törvénye véget, de könyveik révén mindenkit ismernek. Vagy "csak" azt a réteget, akiknek szól a tartalom. Akiknek nem, vagy nem értik, azok annyit mondanak, "jó könyv volt, de elég egyszer elolvasni."

A könyvek halála a megfilmesítés. Ugyan akadnak jó adaptációk, de a legtöbb elveszíti a könyv üzenetét. Nagyon kevés olyan "based on" filmet tudnék most feleleveníteni, ami hű maradt az eredeti tartalomhoz. (formáról nem is beszélve...)

Végül pedig, üzenem Raist olvasómnak: VAN REMÉNY! A legroszabb az, ha elveszíted a hited. Arra mindig szükség van! Ne zárd el magadban.

I've never been perfect, i need a have you...

A héten sokat töprengtem azon, vajon miért van az, hogy a nő és a férfi csak együtt képes teljes lenni. Meglehet, ezen állítás már önmagában sem állja meg a helyét, de azért elgondolkodtató. Miért van szükségünk egymásra? A nőnek férfira, a férfinak nőre. És miért bonyolítjuk túl az életünket? Minen lehetne egyszerűbb is. Mondjuk, ha öszínték vagyunk egymással, és nem csak párkapcsolatok terén. Nem szabad megijedni attól, h megbántjuk a másikat, ha nem hazudunk csak azért, hogy neki jobb legyen.

De ne feledjük el azt sem, h a szavak, csak szavak, az igazi emberek tettekben nyílvánulnak meg. Mert mondhatom én ezerszer is, mennyire szeretem őt, vagy őt, vagy amazt. Ha csak beszélek róla, és nincs mögötte semmi, akkor az sz@rt sem ér. Néha kockáztatni kell. Talán néha többet adunk, mint amennyit visszakapunk. De ha az ember igazán képes szeretni, és nem csak dumálni, akkor más úton-módon, de visszakapja azt. Sosem szabad ugyanakkor felhánytorgatni, h ezt meg ezt tettem érted. Ha mégis ilyen hibába esünk, akkor csak annyit tesz, becsapjuk magunkat, másokat, hamís képet alkotva magunkról, a világról.

Nem vagyunk tökéletesek, ha azok lennénk, akkor nem ebben a létezőségben élnénk, ahol semmi sem az, aminek látszik, és minden csupán egy illúziója egy illúziónak. Azért vagyunk, h hibázzunk, és megtanuljunk felülemelkedni azokon. Önmagunkon. A tükörképünk nem csak a felszínt mutatja. Ha a saját szemünkbe nézünk rajta keresztül, akkor meglátjuk a Lelkünket. De ne csak tágra nyílt szemekkel bámulj rá, mert az igen, az ott Te vagy...

Tata

Gyors vonat indul... Budapest Kelenföld, Bicske, Tatabánya, Tata... állomásokon áll meg.

Igazi kellemes kiránduló idő volt ma. A tatai vonatállomsától elsétáltunk az Öreg-Tóig, ahol az egykor pompásabb, de ma már kissé romosabb állapotban található vár tornyosul a tóparton a víz felé.

A tatai vár öt évszázad építészeti jegyeit viseli magán. Ez részben földrajzi helyzetével másrészt tulajdonosainak gyakori változásával is kapcsolatos. A vizekben, forrásokban gazdag vidéken a régészeti leletek és az írott források egyaránt 11. századi település és bencés apátság meglétét bizonyítják. A 14. században már két Tata (Thota, Thata) névvel ellátott település létezett: ezeket mocsaras, vizes területek választották el egymástól. Éppen e két települési egység birtokközpontjaként épült fel jelenlegi helyén a vár első épülete a 14. század második felében.

Majd bementünk az Eszertházy Kastélyba, ami nem messze épült a vártól. A barokk épületegyüttes Fellner Jakab tervei alapján épült a XVIII. században. A kastély fontos történelmi esemény színhelye volt, itt kötötte meg Ferenc császár és Napóleon a schönbrunni békét.

Saroktornyos, emeletes főépületet 1764-1769 között emelték. A földszinti folyosóra néző belső ablakok kőkeretei arra engednek következtetni, hogy ez a folyosó eredetileg nyitott tornác volt, csak később építették be. Az emeleten található a márványfürdőszoba, és az úgynevezett hollandi csempés fürdőszobát valószínűleg 1897-ben alakították ki.

A kastély legimpozánsabb helyisége az emeleti, zöld faburkolatos, aranyozott stukkós díszítésű díszterem, mely a királyi díszebédlőt formáz. A díszterem szalonként szolgált. Az 1897-es hadgyakorlat alkalmával, amikor a kastélyban tartózkodott Ferenc József császár és magyar király. A kastély másik végében lévő termek II. Vilmos német császárnak adtak pazar szállást.

A kastély másik, a tóra néző, szintén faburkolatos, kályhás és kandallós díszterméből nyílik az északi torony, ahol az 1809-es békekötést aláírták. 1921 októberében az utolsó magyar király, IV. Károly menekült a kastélyba a sikertelenül végződött budaörsi csata után.

A kastély előtti park az Angolpark része volt, és ma is őrzi annak emlékeit. A rekonstrukció alatt álló épület a Műemlékek Állami Gondokságában bemutatóhelyként és reprezentatív kulturális helyszínként működik majd.

A második vh után diliháznak adott otthont, kórházat csináltak belőle, lelakták, lepusztították, speciel, abból a dolgozószobából, ahol Ferenc József aláírta az egyik békeszerződést, na abból a szobából wc-t csináltak. (kommunista egyenlőség nevében a gazdagság minden nyomát le kell mosni a föld színéről, vagy "leszarni"...) Remélhetőleg a kastély üzemeltetői nem sokára megnyerik az EU-s pályázatot - 3000 millió forintot-, és akkor majd felújítják. Kívül-belül. De a berendezés, az már másik pályázatból lesz. (ha lesz...)

Aztán a búcsúban körbenéztünk, kaptam egy satyit, ami nagyon jól áll nekem. Majd kajáltunk egy nagyon hangulatos belsőkertes, mediterrán jellegű étteremben. (már megint nem bírtam megenni, pedig az étlapon láttam valami finom desszertet is, amit szándékomban állt elfogyasztani, de aztán nem jutott hely neki.)

Jó kis családi kiruccanás volt. Készültek szép képek a várról és a tóról is. Csodálatos hangulata van az egésznek. Mindenkinek ajánlom a tatai kirándulást. :)

Egy tökéletes második névnap

Vasárnap született. Ezt jelenti a második nevem. (ha valaki nem tudná, de itt olyan nincs, a Dominikáról van szó...). Vasárnap születtem, délben. Ez az egyik oka, hogy Dominika is vagyok. Másrészt, a Nagymamám utolsó kívánsága volt.

Reggel beszereztem néhány új fürdőrucit. Aztán hazaérve kitakarítottam a lakást. Apuáktól kaptam szép virágot. Majd Bosyka jött át, Peti is becsatlakozott. Lementünk az udvarra, vagdalni, akarom mondani, vágni egy párat :). Mindjárt itt a tábor, és nem árt gyakorolni... Nomeg, az erőnlét... Most úgy várom, h pusztakezes év lesz, de kicsit tartok is tőle. Majd megtanulok mindent, és a végén még legyőzhetetlen ketrecharcos leszek... bőrszerkóban...

Délután Elemérrel mentünk szorólapozni, a Lánc-hídon lévő nyári mulatságot vettük célba. Meglepően sok a külföldi, így ők sokra nem mentek a magyar nyelvű szöveggel. A hídon mindenféle kirakodóvásár van, egyfajta színes kavalkád. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a Prágában, a Károly-hídon sétáltunk volna. Miután végeztünk a tevékenységünkkel, hazajöttünk, kajáltunk. Húgom is befutott Janival, és játszottunk egy Mi lenne ha...? partyt.

Végtére is, ez a nap tökéletes volt, én annak éreztem. :) Köszönöm mindenkinek a névnapi jókívánságokat!

Csata a gyerektáborban (folyt a vér... najó, nem...XD)

Délegyháza. Szívem egyik legkedvesebb helye. Kellemes vizű tó, csillagos ég... akik már jártak ott ismerik, akik még nem... talán majd egyszer megismerik. Tegnap lementünk a gyerektáborba. Balázs apukája vitt le minket, és hozott is vissza ma délelőtt. Felvertük a sátrainkat, Peti volt olyan kedves, h megosztotta velem a sátrát. Aztán lementünk a partra, csobbantunk a tóban. Beusztam a földnyelvig, ami a víz alatt van, nem látható, de ha a tó felénél leteszed a lábad, akkor a víz csupán a derekadig ér. (A fenti képen az említett tó látható, torival). Ennek a helynek mágikus hatalma van. Talán az emlékek teszik azá, egy olyan terep, ahol sokat szívunk - és tollaslabdázunk meg frizbizünk - és egy csapattá kovácsolodunk. Hiszen nem az a cél, h Gipsz Jakabnál jobb legyek, hanem az, hogy magamon felülemelkedjek. Mert amikor azt hiszed, nem bírsz még egy métert lefutni, melléd áll valaki, megfogja a kezed, és segít. Nem helyetted futja le, hanem támogat a nehezebb időkben. És ez az élmény leírhatatlan hatással bír, egész évre ellát élményekkel.

Mi az, ami most megint arra motívál, menjek táborba? Öszíntén megmondva a bizonyítási vágy. És nem másnak, hanem magamnak. Nagyjából ismerem a korlátaim, főleg most a térdem miatt elég szűk lett a mozgásterem. De a tábor az, ahol igazán megismerem saját magam. Mert ott nincs időd a felesleges gondolkozásra, pl: most mit vegyek fel? Vajon mi lenne akkor, ha...? Ott követed a parancsot, és magadat adod. Ott nincs idő álarccal leplezni magad. Felesleges. Úgyis lehullik, és csak az energiát viszi el. (az meg kell másra :) Nomeg, ne feledjük el, hogy ha magammal rendben vagyok, akkor tudok maximálisan csapattag lenni, és nem elvonni, hanem adni. Nadepersze úgy kerek a világ, ha képesek vagyunk elfogadni is. Egymást, dolgokat, meghívást... etc. (azaz, stb, Dody kedvéért.)

Szal, a gyerektáborra visszatérve, az esti csata jó volt. Mostanra mondhatni már szokásommá vált, hogy csata közben csevegjek a mellettem állókkal. Most is a Karsai vérvonalból beszélgettem tagokkal. Nagyon-nagyon élveztem a csatát is, meg aztán a pancsolást a vízben (de este már csak térdig mentem be, nem nagyon akartam vízes lenni, csak megmosakodtam egy kicsit, h Peti ne ájulhasson el a "rózsaillatomtól" a sátorban...) Aztán a büfében dumáltunk, a Két Rajhona, Hajdú Laci, Szoti, Károly, Peti, Balázs, Bogi meg én voltunk lent a vérvonalból. Ittunk egy kis valami zöld színű gines lötyit, long drinket. (hm, nem is volt olyan rossz, sőt...:) Aztán valamikor az éjjel közepén aludni mentünk. Nagyjából 4:50 felé felébredtem, Károly 3 m-re tőlünk még jókat horkolt. (pedig mikor ébredeztem meg voltam arról győzödve, h Peti az...aztán Balázst gyanúsítottam a jobbra lévő sátorban. Rajhonáék túl messze voltak ehhez a "vádhoz" XD) Aztán Petivel eldumáltunk, majd reggel kicsit vigyáztunk a zászlókra, meg a tűzre is a Lurkókkal. (aranyosak, ahogyan véleményük van mindenről). Aztán reggel is csobbanás, majd András Kenshin tartott kardos edzést. Meg kell találnom a belső utat a nyugodt kardozáshoz. Nagyon szórakozott tudok lenni... Majd beszélgettünk Andrással, és egy-két dologban megválaszolta a kérdésem. Egyet felttem én is, de a többit, amire válasz érkezett, magamban tartottam, anélkül is megértettem, h mondanom kellett volna bármit is arról, ami foglalkoztat.

Végül pedig hazajöttünk, Balázs apukája felhozott Pestre.

Tudjátok, nem is olyan régen, azon gondolkodtam, mit tesz engem boldoggá. Sorra vettem az életemben szerepet játszó tényezőket. Néha szükség van a számadásra arról, h mi az, amibe még érdemes energiát és magamat befekteteni. A BJK minden bizonnyal az. De aztán, hogy hova vezet az utam tovább, nem tudom. Nem vagyok jós, csak egy átlagos boszorka katanával.

Szal, ez történt, az elmúlt két napban. Holnap pihenő, vasárnap Tatára megyünk Anyuékkal. :) Szuszi most éppen idejött, és a laptopot jelöli meg a pofájában lévő mirigyekkel. Mindig így viselkedik, ha kajás... És most már lassan elővacsora idő van. Régebben írtam egy bejegyzést az igaz szeretetről, ha akarjátok, keressétek meg. Szusziról szól. Arról, h még a viharba is kijön elém, ha történetesen akkor jövök haza, pedig fél tőle, retteg a villámoktól, a dörgésről nem is beszélve... Egyetlen hűséges társam... XD

Přišti stanice*: Délegyháza

Közel egy év telt már el az első táboromtól. Meghatározó élmény maradt számomra minden szempontból. Átértékelődött az Élet, a kapcsolatok, hogy mi fontos, és mi nem a hétköznapokban. Eltelt egy év, nagyobb rálátásom nyílt az emberekre, a Lelkükre. Szépen lassan beolvadtam a Csapatba, magamat adom, és támaszt kapok. És nem csak a Vérvonal, az egész Egyesületet alkotó emberek.

Mi az ami nem fontos? A versengés. Egymás között. Teljesen értelmetlen. Miért akarsz jobb lenni másoknál? Kinek bizonyíték az? Attól leszel jobb, ha a nálad gyengébbeket a földbe típrod? Ha velem akarsz versengeni, rossz lóra teszel. Cseppet sem zavar, ha jobb akarsz lenni nálam. Legyél. Ha a Te Lelkedet megnyugtatja, tégy úgy. De sokkal nagyobb győzelem, ha a magaddal vivott csatákban jeleskedsz.

Ma lemegyünk Délegyházára, a gyerektáborba. Legalább nem a táborban kell először szembenéznem a tóval... Imádom tavat, csak... Holnap délelőtt jövünk haza. :)

---------------------------------------------------------------------------------------
*Přišti stanice= a következő állomás.