Elfáradtam. A java még csak most jön. De annyira nem tud érdekelni. Megteszem, amit elvárnak. Bár ma is olyan közönnyel ültem bent jogvizsgán, hogy azon sem lepődtem volna meg, ha mondjuk a tanár olyasmit kérdez, amit nem tudok. Bár még így sem teljesen biztos, hogy átmentem. Az EU szociális dimenziói. Momentán telve van a tudatom mindenféle számú rendelettel és szerződéssel, amiket igyekszek kiűzni belőle. Fura. Tegnap ilyenkor már túl akartam lenni ezen. Azt hiszem, az egyik legnehezebb vizsgám volt. A pszichológiát szeretem és talán értem is, a filozófiatörténet olyan szóbeli vizsga, ahol nem szoktam hagyni a tanárt szóhoz jutni. Ezek nem félelmetesek. Sőt, várom őket. De most, hogy túl vagyok a szociális és TB jogon, nem érzem azt a várt katarzist, amit szoktam, amikor egy vizsga letudva.
Mostanában nem alszom túl jól. Ez a város rányomja hangulatomra depresszív bélyegét. Nem találom a helyem. Valami véget ér most, ezzel a vizsgaidőszakkal. Valami meg kezdődik. Szakdolgozat, TDK, Viktor Frankl műhely, ha felvesznek szeptemberben, mint diákmunkatárs. Valami megváltozott. Mindenki erről beszél. A Barátok, a Csapattársak, a szellő. Talán már a felhők is mások lettek. Barátságtalanabbak, mint voltak. Most is szürkén tornyosulnak ott, fenn, magasan.
Eső illatát hozza magával a szél. Este edzés. Vajon esni fog? Vajon majd esőben edzünk, mint közel egy éve, amikor majdnem kimosódott a kontaklencse a szememből és a két nunchakuval azt játszottuk, hogy elüssük az esőcseppeket?
Húgom mától Balatonon van lent. Üres a szoba nélküle. Éjjel egyedül fogom a párnára hajtani a fejem, Hugi ágya árván fog tátongani a sötétben. A sötétben... Brrr... Nem szeretek egyedül a sötétben aludni. Majd Iorek vigyázz rám... Meg Szuszi. Éjjel feketén bámulnak a falak is, lemászik róla a félelem, az ágyam fölé settenkedik és rémálmokat szór szerteszét.
Mostanában nem alszom túl jól. Ez a város rányomja hangulatomra depresszív bélyegét. Nem találom a helyem. Valami véget ér most, ezzel a vizsgaidőszakkal. Valami meg kezdődik. Szakdolgozat, TDK, Viktor Frankl műhely, ha felvesznek szeptemberben, mint diákmunkatárs. Valami megváltozott. Mindenki erről beszél. A Barátok, a Csapattársak, a szellő. Talán már a felhők is mások lettek. Barátságtalanabbak, mint voltak. Most is szürkén tornyosulnak ott, fenn, magasan.
Eső illatát hozza magával a szél. Este edzés. Vajon esni fog? Vajon majd esőben edzünk, mint közel egy éve, amikor majdnem kimosódott a kontaklencse a szememből és a két nunchakuval azt játszottuk, hogy elüssük az esőcseppeket?
Húgom mától Balatonon van lent. Üres a szoba nélküle. Éjjel egyedül fogom a párnára hajtani a fejem, Hugi ágya árván fog tátongani a sötétben. A sötétben... Brrr... Nem szeretek egyedül a sötétben aludni. Majd Iorek vigyázz rám... Meg Szuszi. Éjjel feketén bámulnak a falak is, lemászik róla a félelem, az ágyam fölé settenkedik és rémálmokat szór szerteszét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése