Valahol itt indult minden. A kezdet, Felhők úsznak az égen. Szeretem a szavakat mágikus sorrendbe pakolni. A több éves naplóíró múltam is ezt bizonyítja. A novellák csak töredékei mindannak, amit még el kell mondanom.
511 bejegyzésen vagyok azóta túl. Némelyek alig ütik meg az általam elvárt szintet, mások meg kismagaslóan jó írásnak sikerülnek. De persze, mindezen megállapítások szubjektívek. Én ítélem meg őket.
A blog engem tükröz. Ne keress benne saját magadra vonatkoztatandó leírásokat. Nem vagyok sem jós, sem pedig mágus, aki megmondja, hogy mikor mit kell tenned. Csak a saját tapasztalataimat, érzéseimet, világnézeteimet írom le. Aztán meglehet, valami Neked is tetszik belőle, vagy éppen nem. Valami megtalál Téged, vagy nem. Lehet róla véleményed, de lehetsz közömbös is iránta.
Csak egy egyszerű földi halandó vagyok, aki keresi az utat és a helyét a világban.
A mai bejegyzés lényegében előszülinapi bejegyzés. Hétfőn lesz két éves a blogom, boldog szülinapot, a tortán már két szál gyertya fog ragyogni. Miért akkor most? Hétfőn előreláthatóan - de nem szeretek ennyire előre tervezni - Tatán leszek, drámatáborban, nem lesz alkalmam megemlékezni Nolasyn Krónikáinak virtuális születésnapjáról. (Nolasyn valójában annyi idős, mint én...) Nomeg, most itt ülök, a SOTEn, a huszadik emeleten, ahonnan a kilátás a Nemzeti Színházra és a Művészetek Palotájára nyílik - ahonnan este, edzés után fogok hazamenni a HÉVvel, a Duna lágy ringatózása mellett. És minden itt kezdődött. Az első bejegyzés. És talán egyszer befejezem, felfüggesztem, lezárom. De most még írom. Mert van mit írnom...
511 bejegyzésen vagyok azóta túl. Némelyek alig ütik meg az általam elvárt szintet, mások meg kismagaslóan jó írásnak sikerülnek. De persze, mindezen megállapítások szubjektívek. Én ítélem meg őket.
A blog engem tükröz. Ne keress benne saját magadra vonatkoztatandó leírásokat. Nem vagyok sem jós, sem pedig mágus, aki megmondja, hogy mikor mit kell tenned. Csak a saját tapasztalataimat, érzéseimet, világnézeteimet írom le. Aztán meglehet, valami Neked is tetszik belőle, vagy éppen nem. Valami megtalál Téged, vagy nem. Lehet róla véleményed, de lehetsz közömbös is iránta.
Csak egy egyszerű földi halandó vagyok, aki keresi az utat és a helyét a világban.
A mai bejegyzés lényegében előszülinapi bejegyzés. Hétfőn lesz két éves a blogom, boldog szülinapot, a tortán már két szál gyertya fog ragyogni. Miért akkor most? Hétfőn előreláthatóan - de nem szeretek ennyire előre tervezni - Tatán leszek, drámatáborban, nem lesz alkalmam megemlékezni Nolasyn Krónikáinak virtuális születésnapjáról. (Nolasyn valójában annyi idős, mint én...) Nomeg, most itt ülök, a SOTEn, a huszadik emeleten, ahonnan a kilátás a Nemzeti Színházra és a Művészetek Palotájára nyílik - ahonnan este, edzés után fogok hazamenni a HÉVvel, a Duna lágy ringatózása mellett. És minden itt kezdődött. Az első bejegyzés. És talán egyszer befejezem, felfüggesztem, lezárom. De most még írom. Mert van mit írnom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése