Edmond Rostand drámájának hőséről bizonyára már mindenki hallott, de kevesebbre tehető azon emberek száma, akik magáról, a mű alkotojáról is tudnának.
Cyrano kötekedő, nagyszájú s sziporkázón szellemes párbajhős, akinek harcias végletessége gyengéd és érzelmes szívet, ellágyuló és önfeláldozó jóságot leplez. S valóban ilyen volt a történelmi Cyrano is, de nemcsak ilyen, hanem ugyanakkor sokkal árnyaltabb és gazdagabb egyéniség is: nemcsak félelmes kardforgató, hanem ismeretekre szomjazó szellem, Descartes hűséges olvasója, Gassendi tanulékony tanítványa, és a megmerevedett hagyományok ellen lázadó materialista gondolkodó; nemcsak álmodozó érzelmes lélek, hanem hol maró, hol játékos, de mindig gazdagon áradó versek költője; nemcsak jókedvű ivócimbora, hanem sokoldalú, tevékeny, szabadságához mindenekfelett ragaszkodó alkotó, korának, a I7. század első felének egyik legvonzóbb, legsajátosabb, s tegyük hozzá, egyik legtehetségesebb embere és írója.
A történet pedig az irodalom megunhatatlan témájáról, a Szerelemről szól. Roxan, Christian és Cyrano alkotta szerelmi szálon fut a dráma. Cyrano mágikusan pakolja a szavakat a megfelelő sorrendbe, de rút az orra, így nem remél meleg fogadtatásra Roxantól. Christian szöszi szépfiú, maga is vitézlovag, aki bátran megállja a helyét a harcban, de ha szerelmet kell vallania szíve hölgyének, ajkait csak dadogás hagyja el. Ígyhát, mikor sor kerül az érzelmek feltárására a csillagokkal teleszórt éjjelen Roxan erkélye alatt - Shakespeare után szabadon - akkor a Hold sápatag fényében Christian áll, de a sötétben Cyrano mondja ki a szavakat. Aztán Roxan és Christian egybekelnek -hála a megbűvölt mondatoknak - de harcba kell szállni a spanyolokkal, így a kézfogó után rögvest indulnak a frontra. Egy hónap telik el, Cyrano szorgalmasan írja a Szerelmes leveleket - "Szívem Veled van, szívem Rád talál még akkor is, ha eltép a Halál." - és egy napon Roxan megjelenik a táborban. Szerelmes Lelke nem bírta tovább Társa nélkül. Elmondja Christiannak, hogy még jobban beleszeretett, hála a leveleknek, ahol kitárta Lelkét. Ekkor a jóképű lovag rádöbben, Roxan Cyrano Lelkéért rajong. Ezt nem is tudja feldolgozni és a csatatéren egy spanyol töltény segítségével elesik. Roxan kolostorba vonul, felemészti a bánat. Cyrano minden szombaton meglátogatja.
Tizennégy év múlva Cyranot balesett éri. Utolsó útja Roxanhoz vezeti. Újra elmondja a szavakat, amiket Christian leveleiben írt. Roxan rádöbben a turpisságra - ha lehet így fogalmazni - de már késő. A lovag eltávozik az élők világából. Roxan így kommentálja: "Egyet szerettem, de kétszer vesztem el." Cyrano meghal imádottja lábai előtt.
A rút orrú férfi nem mer kitárulkozni, mert fél az orra miatti elutasítástól. Bátran harcol a csatamezőn, de az életben nem állja meg a helyét, egy tiszta női szempár egyetlen pillantással legyőzi őt. Pedig Roxan megszerette a Lelkét, és ettől az orra is kisebb lett szemében. Valami ilyesmiről szól a Szerelem. Elfogadás. Szeretet. Tisztelet.
Cyrano kötekedő, nagyszájú s sziporkázón szellemes párbajhős, akinek harcias végletessége gyengéd és érzelmes szívet, ellágyuló és önfeláldozó jóságot leplez. S valóban ilyen volt a történelmi Cyrano is, de nemcsak ilyen, hanem ugyanakkor sokkal árnyaltabb és gazdagabb egyéniség is: nemcsak félelmes kardforgató, hanem ismeretekre szomjazó szellem, Descartes hűséges olvasója, Gassendi tanulékony tanítványa, és a megmerevedett hagyományok ellen lázadó materialista gondolkodó; nemcsak álmodozó érzelmes lélek, hanem hol maró, hol játékos, de mindig gazdagon áradó versek költője; nemcsak jókedvű ivócimbora, hanem sokoldalú, tevékeny, szabadságához mindenekfelett ragaszkodó alkotó, korának, a I7. század első felének egyik legvonzóbb, legsajátosabb, s tegyük hozzá, egyik legtehetségesebb embere és írója.
A történet pedig az irodalom megunhatatlan témájáról, a Szerelemről szól. Roxan, Christian és Cyrano alkotta szerelmi szálon fut a dráma. Cyrano mágikusan pakolja a szavakat a megfelelő sorrendbe, de rút az orra, így nem remél meleg fogadtatásra Roxantól. Christian szöszi szépfiú, maga is vitézlovag, aki bátran megállja a helyét a harcban, de ha szerelmet kell vallania szíve hölgyének, ajkait csak dadogás hagyja el. Ígyhát, mikor sor kerül az érzelmek feltárására a csillagokkal teleszórt éjjelen Roxan erkélye alatt - Shakespeare után szabadon - akkor a Hold sápatag fényében Christian áll, de a sötétben Cyrano mondja ki a szavakat. Aztán Roxan és Christian egybekelnek -hála a megbűvölt mondatoknak - de harcba kell szállni a spanyolokkal, így a kézfogó után rögvest indulnak a frontra. Egy hónap telik el, Cyrano szorgalmasan írja a Szerelmes leveleket - "Szívem Veled van, szívem Rád talál még akkor is, ha eltép a Halál." - és egy napon Roxan megjelenik a táborban. Szerelmes Lelke nem bírta tovább Társa nélkül. Elmondja Christiannak, hogy még jobban beleszeretett, hála a leveleknek, ahol kitárta Lelkét. Ekkor a jóképű lovag rádöbben, Roxan Cyrano Lelkéért rajong. Ezt nem is tudja feldolgozni és a csatatéren egy spanyol töltény segítségével elesik. Roxan kolostorba vonul, felemészti a bánat. Cyrano minden szombaton meglátogatja.
Tizennégy év múlva Cyranot balesett éri. Utolsó útja Roxanhoz vezeti. Újra elmondja a szavakat, amiket Christian leveleiben írt. Roxan rádöbben a turpisságra - ha lehet így fogalmazni - de már késő. A lovag eltávozik az élők világából. Roxan így kommentálja: "Egyet szerettem, de kétszer vesztem el." Cyrano meghal imádottja lábai előtt.
A rút orrú férfi nem mer kitárulkozni, mert fél az orra miatti elutasítástól. Bátran harcol a csatamezőn, de az életben nem állja meg a helyét, egy tiszta női szempár egyetlen pillantással legyőzi őt. Pedig Roxan megszerette a Lelkét, és ettől az orra is kisebb lett szemében. Valami ilyesmiről szól a Szerelem. Elfogadás. Szeretet. Tisztelet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése