Hogy miért néztem meg? Talán azért, mert mindig is szórakoztatott a négy szingli. Bár sosem szerettem ezt a kifejezést, hogy szingli, idegen az én édes magyar nyelvemnek. Sosem vallottam magam abba a körbe. Attól még, hogy valakinek nincsen párja, nem jelenti azt, hogy arra kell építkeznie és az életét úgy berendeznie, amibe már eleve nem fér bele egy Társ, mert az egyén saját önzőségén nem lát túl. S a mai világ valahogy ezen bukik el újra és újra. Az a meglátásom, a saját ego kerül előtérbe a Társ helyett, ezért is fut zátonyra annyi házasság, élettársi kapcsolat... No, de a családpszichológiából (is) tudjuk, a házasság eleve két érett személyt feltételez. És ki számít érettnek? Ezt mindenki magáról el tudja dönteni, nem fárasztok senkit a lélektani meghatározásokkal.
Carrie, Miranda, Charlotte és Samantha. Akik sosem nézték a sorozatot, számukra ezen nevek teljességgel ismeretlenül csengenek. Négy new yorki sikeres, karrierista nő, akik a kapcsolatok útvesztőiben tévelyegnek és keresik a Szerelmet (erről most miért egy Edda szám jutott eszembe...?). Carrie újságíró, Miranda ügyvéd, Charlotte - róla sosem derült ki számomra, hogy miből él, de azt hiszem abból, amit a vol férje fizet tartásdíj gyanánt; és Samantha, aki a szexért bármire képes (és ő a legönzőbb karakter, akivel valaha is találkoztam). A film ott kezdődik, ahol a sorozat végetért. 135 percen át bonyolítják a történetet, ami nem csak a szexről szól (amiről tudjuk, hogy az EB alatt a foci fontosabb...) hanem arról, hogy a szereplők végre révbe érjenek. Egyedül Charlotte szerepe az, amivel azonosulni tudok, hiszen ő Családanya, kiegyensúyózott házasságban él, talán kicsit túl sok a rózsaszín körülötte, ez az egy, ami zavaró. Ő ebből a szempontból más, mint a többi kitalált személy. De hozzá kell tegyem, amikor a bonyodalom adódik a cselekményben - és amit azért nem írok le, mert talán akad olyan olvasó, aki szeretné még megnézni a filmet - a Barátnők kiállnak egymás mellett, gondolkodás nélkül cselekednek és támogatnak. Ez valóban példaértékű és örülök, hogy egy olyan filmben megjelenik, ami sok emberhez eljut, s talán elgondolkodnak rajta. (Vagy csak megrögzötten optimista vagyok...)
Persze a vége happyend, de mit is várunk egy amerikai álomtörténettől?
Ami pedig a kapcsolatokat illeti, tudok ajánlani egy nagyszerű könyvet. Kovács Mónika tollából, Anyukám munkatársának irománya. Pártalálás a címe és miről is szólhatna más egyébről, mint a férfi-nő kapcsolatokról? Tanulságos, de nem a kapcsolatok Bibiliája, hanem egy útmutató féleség. A tipikus esetek vannak felsorakoztatva benne és néhány tipp arra, hogy mit hogyan kell tenni avagy nem megtenni.
Carrie, Miranda, Charlotte és Samantha. Akik sosem nézték a sorozatot, számukra ezen nevek teljességgel ismeretlenül csengenek. Négy new yorki sikeres, karrierista nő, akik a kapcsolatok útvesztőiben tévelyegnek és keresik a Szerelmet (erről most miért egy Edda szám jutott eszembe...?). Carrie újságíró, Miranda ügyvéd, Charlotte - róla sosem derült ki számomra, hogy miből él, de azt hiszem abból, amit a vol férje fizet tartásdíj gyanánt; és Samantha, aki a szexért bármire képes (és ő a legönzőbb karakter, akivel valaha is találkoztam). A film ott kezdődik, ahol a sorozat végetért. 135 percen át bonyolítják a történetet, ami nem csak a szexről szól (amiről tudjuk, hogy az EB alatt a foci fontosabb...) hanem arról, hogy a szereplők végre révbe érjenek. Egyedül Charlotte szerepe az, amivel azonosulni tudok, hiszen ő Családanya, kiegyensúyózott házasságban él, talán kicsit túl sok a rózsaszín körülötte, ez az egy, ami zavaró. Ő ebből a szempontból más, mint a többi kitalált személy. De hozzá kell tegyem, amikor a bonyodalom adódik a cselekményben - és amit azért nem írok le, mert talán akad olyan olvasó, aki szeretné még megnézni a filmet - a Barátnők kiállnak egymás mellett, gondolkodás nélkül cselekednek és támogatnak. Ez valóban példaértékű és örülök, hogy egy olyan filmben megjelenik, ami sok emberhez eljut, s talán elgondolkodnak rajta. (Vagy csak megrögzötten optimista vagyok...)
Persze a vége happyend, de mit is várunk egy amerikai álomtörténettől?
Ami pedig a kapcsolatokat illeti, tudok ajánlani egy nagyszerű könyvet. Kovács Mónika tollából, Anyukám munkatársának irománya. Pártalálás a címe és miről is szólhatna más egyébről, mint a férfi-nő kapcsolatokról? Tanulságos, de nem a kapcsolatok Bibiliája, hanem egy útmutató féleség. A tipikus esetek vannak felsorakoztatva benne és néhány tipp arra, hogy mit hogyan kell tenni avagy nem megtenni.
"...az én mesémben a hősök győznek..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése