Igazából még mindig nem hiszem el, hogy túl vagyok rajta. Most, hogy az indexemben ott szerepel a szigorlatok között az a csodálatos jegy, hihetetlen érzés és egyben közönyös. Most lehet, meglepődsz, de igen, közönnyel tölt el megléte. Talán azért, mert a teljesítmény és az igényszintem már túlságosan is közelített egymáshoz és így hozott létre egy pozitív céldiszkrepanciát, ami viszont nem hozta meg a siker katartisztikus élményét. Talán az is beleszámít, hogy mindenki ezt jósolta meg... Vagy, csak többet kellene aludnom - bár délután néhány órát felszínesen aludtam, a telefonom is kikapcsoltam, nem akartam senkivel sem beszélni.

Ma voltam a Hajógyári szigeten, elkéstem, szóval, ez a nap nem ok a vidámságra. (Bezzeg tegnap, a jäger mellett...)

Úgy terveztem, rajzolni fogok, de most ott tartok, hogy nincs miről, vagyis, lenne is, meg nem is, mint a Mátyás király mesében, amikor az okos lány hoz is, meg nem is ajándékot a szitába zárt fehér galambbal.

De most az álmok tűnnek erősebbnek. A macskáim is alszanak, mint a tej. Szuszi a Húgom ágyán, mint általában. Pir a kanapén, kiterülve és színében elveszve.

Azt hiszem inkább olvasok. Merle - védett férfiak. (Ha kiolvastam, beszámolok róla, de még vannak könyvek, csak most ez motívál az elolvasásra, aztán teszek egy sétát Az elsodort Faluban, majd kiteljesítem a Szeretet Művészetét a Szolgálatban... És a sort folytathatnám.)

A Csillagpor írójának új könyve jelent meg: Sehol sem. Valahogy én is így érzem magam. Úgy igazán sehol sem. Már nem tudom, mit gondoljak, érezzek a világról. Erről, amiben tengődök. Változik minden.