Ennek a napnak is a végére értem, bár még messze van az alvás ideje. Az előző bejegyzésemmel valahogy nem vagyok teljesen elégedett, de nem fogom eltűntetni, mert ez is a blog része.

A mai edzés roppant mód töltött. Most békében érzem magam, a harmónia, ami állandóan változó része életemnek most kitölti minden porcikámat. Pedig korántsem tökéletes semmi sem, pénteken vizsga, nem haladok a könyvekkel, tornyosul a nyár fölém. És a Szeptember is igen közel van. De ezen most nem szorongok. Hiszen itt van a ma este, előttem áll az éjszaka, ma talán nem leszek nyugtalan ahhoz, h belül teljesen elcsituljak és néhány egyszerűbb kérdésemre választ találjak. Mindre úgysem sikerül... majd egyszer...