A fióka kirepül a Fészekből

Bármily hihetetlen is, de holnap már Október 13-át jegyeznek a naptárak. Nekem pedig jegyem van holnapra egy gépre, ami feltehetőleg minden hétfőn 18:20kor száll fel a ferihegyi kifutópályáról. De ma még vasárnap van. Itthon vagyok, Családom körében. Csodálatosan süt a Nap, az Ősz szépsége mélyen megérinti Lelkemet.

Reggel a National Geographicon néztem egy műsort a kardszárnyú delfinekről. Lenyűgözött, de egyben nyomasztott az, amit láttam. Egy tucat gyilkos bálna megtámadott egy szürke cetanyát a borjával. Az egész incidens a kis bálna életéért zajlott. Az Anya kétségbeesetten igyekezett védeni a gyermekét, míg az orcá-k két részre oszlottak, és míg az első hat a támadásban ügyködtek, ők pihentek, és mikor társaik elfáradtak, akkor leváltották őket. Hihetetlen, hogy mennyire szervezett volt a támadás. De végül a szürke bálna és kicsinye megmenekültek, mert az Anya kitalálta, hogy a sekélyebb vizek felé tereli a gyermekét, ahol már nem tudtak kellő energiával támadni a kardszárnyú joszágok, mert húsz méter mély víz nem elég a kellő felgyorsulásra. A harc több órán keresztül folyt. Végül az Anya nyert. Elképesztő bátorsággal nézett szembe sziláival a gyilkos bálnák éles fogaival szembe. És a Sors különös véletlene, hogy mindez Anyák napján történ.

Kicsit úgy érzem magam, mint a fióka, aki megkapta a szárnyait, és elmegye világot látni. De milyen jó lesz Hazatérni...