Otthonomtól távol töltött negyedik nap végére értem. Ülök az ágyam tetején, a lábam az égbe lóg. A szobában két emeletes ágy van, én az ablakhoz közelit választottam, a repülés élménye után újra közelebb az éghez. Kint a lámpa fénye vet árnyékot a parkolóra, a Hold magasan jár fenn, az ég csodálatosan teleszórt csillagokkal. Ma készítettem képeket a szállásunk előtti látképről, s ma felfedeztem, hogy innen egészen ellátni a tengerig. Eddig mindig köd ülte meg a tájat, nem volt lehetőségem felfedezni. De ma a Nap sugarai lágyan érintették a megsárgult leveleket. Az idő nagyon kegyes hozzánk, noha tegnap lógott az eső lába, amikor a közeli tavaknál tettünk egy sétát.
Amint írtam korábban is, szinte minden nap bejárunk az Egyetemre. Az órák angolul folynak, élvezem, ahogyan a különböző nemzetek egy közös csatornán keresztül értenek egymással szót. Eleinte féltem attól, hogy szinte semmit sem fogok megérteni, főleg a gyakorlatok során, de ez a szorongás már a keddi egyetemi eligazításon felengedett. Igaz, hogy a szókincsemen van mit fejleszteni – úgy vélem, ez életem végéig így lesz – de már nem veszek el és angolul is tudok „csacsásan” beszélni… És ez jó. Már csak azért is, mert szeretek más kultúrák embereit megismerni. Valahogy így (is) kapcsolódok a világhoz. (Világlélek…?)
Ma este még elmentünk Fernandóval az egyik helyi pubba. Mielőtt bárki azt gondolná, gyorsan leszögezem: teát ittam. Egyrészt az itteni sör nem finom. Másrész a bor nagyon drága. Harmadrész pedig, nem azért jöttem Oslo-ba, hogy iszogáljak. Ám a vendéglátó ipari egység hangulata igen magával ragadó volt. Fernandó pedig az itteni évfolyamtársunk, olasz, de német tanár, és most itt él Oslo-ban. Érdekes egy ember, négy nyelven beszél perfekt. (Olasz, német, norvég, angol.) A harmincas éveinek végén jár, úgy érzem, keresi a helyét a nagyvilágban. Ám Oslo-ba beleszeretett. Amin nem is tudok csodálkozni.
No de azért ennek a városnak is van árnyékos oldala. Nem is olyan messze a városközponttól és az új Operaháztól. Sok kolduló emberbe botlik itt az ember, ahogy kuporognak az utcákon. És azt is szóvá kell tegyem, hogy itt, a mocskos kétkezi munkát (pl.: burkolás, takarítás…) Vendégmunkások végzik, főleg sötétebb bőrűek. Egyetlen egy szőke embert sem láttam nehéz fizikai munkát végezni. Dübörög a gazdaság…
Nu, megyek aludni, negyed három… Holnap délelőtt meg még egy előadás vár, amit egy namibiai tanár fog tartani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése