Naplemente

Tegnap este amikor jöttem haza, hátrapillantottam, s a következő kép tárult a szemem elé. Tegnap fedeztem fel, hogy innen, Haraldsheimtől ellátni egészen a tengeröbölig. Holnap egyébiránt fjordnézőbe megyünk. Már várom.

Az Ősz színei itt valahogy mások, mint otthon, mégis régi ismerősként köszönnek vissza a falevelekről.
Amikor kilépünk a szállásról - amiről szintén lesznek képek rövidesen photoblogon, akkor ez a látvány tárul a szemünk elé:
Igazából az elmúlt négy nap olyan zsúfolt volt, aminek nyoma a bejegyzéseimen is meglátszik. Igyekszem valami rendszer alapján írni, de valahogy aztán mindig elkutyulódok.

Most itt ülök a szállás előterében, még mindig nincs az emeleten wifi. Ma is csodálatos napsütés köszöntött rám. Úgy érzem, mintha Oslo így akarna kedveskedni. Barát, aki ugyan csak hétfő óta ismer, mégis egyből befogadott. Jó lenne itt élni, de a Duna illata ezerszer jobb, mint a sós tengerré, bár élvezem, amikor az orromat megcsapja a kikötői illat, de óhatatlanul is a hazavágyom. A sirályok éneke norvégul van, nem értem, de kellemes a dallama.

Most pedig hív egy újabb kaland.