Ma volt az utolsó népligeti ezés. Szeptembertől már a teremben leszünk. Jövőhéten pedig tábor. Az elmúlás érzése kerített hatalmába. Ezen a nyáron már nem lesz több szabadtéri edzésünk. A teremben is jó lenni, de az más. Nincs tág tere az embernek. Bezártság, jön a tél, a sötét, csillagtalan éjszakák. De a komor felhők ott az ég, és néha kikukkantanak onnan, és fényük üzenetet hoz: ne félj, jön a tavasz, és a télben is van szépség. És tényleg. A havas táj, a hideg, mind-mind meg van a maga varázsa. Most azért nyafogunk, m meleg van, de máskor meg azért, m hideg. Sosem jó már sehogy?
Mérföldkő. Minden ember életében vannak mérföldkövek. Egy korszak végét, és egy új kezdetét jelzik. (erre utal a bejegyzésem címe is.) Gondolkozz el, milyen korszakok voltak, vannak az életedben, mi az, amit megtanultál belőle, mi az, amiért örül a szíved, ha visszaemlékszel rá. (a rossz dolgokra nem érdemes visszatekínteni, noha annak is meg van a maga tartalma, de nem az a lényeg, h keseregj a múlton.) Az írók életében is mérföldkőnek számít egy-egy könyv befejezése. Akadnak olyanok, akik küldetéssel érkeznek e világra, hogy elmondjanak társaiknak történeteket, amikbe cselesen üzeneteket rejtettek el. Nem találkozhatnak mindenkivel a nagy számok törvénye véget, de könyveik révén mindenkit ismernek. Vagy "csak" azt a réteget, akiknek szól a tartalom. Akiknek nem, vagy nem értik, azok annyit mondanak, "jó könyv volt, de elég egyszer elolvasni."
A könyvek halála a megfilmesítés. Ugyan akadnak jó adaptációk, de a legtöbb elveszíti a könyv üzenetét. Nagyon kevés olyan "based on" filmet tudnék most feleleveníteni, ami hű maradt az eredeti tartalomhoz. (formáról nem is beszélve...)
Végül pedig, üzenem Raist olvasómnak: VAN REMÉNY! A legroszabb az, ha elveszíted a hited. Arra mindig szükség van! Ne zárd el magadban.
Mérföldkő. Minden ember életében vannak mérföldkövek. Egy korszak végét, és egy új kezdetét jelzik. (erre utal a bejegyzésem címe is.) Gondolkozz el, milyen korszakok voltak, vannak az életedben, mi az, amit megtanultál belőle, mi az, amiért örül a szíved, ha visszaemlékszel rá. (a rossz dolgokra nem érdemes visszatekínteni, noha annak is meg van a maga tartalma, de nem az a lényeg, h keseregj a múlton.) Az írók életében is mérföldkőnek számít egy-egy könyv befejezése. Akadnak olyanok, akik küldetéssel érkeznek e világra, hogy elmondjanak társaiknak történeteket, amikbe cselesen üzeneteket rejtettek el. Nem találkozhatnak mindenkivel a nagy számok törvénye véget, de könyveik révén mindenkit ismernek. Vagy "csak" azt a réteget, akiknek szól a tartalom. Akiknek nem, vagy nem értik, azok annyit mondanak, "jó könyv volt, de elég egyszer elolvasni."
A könyvek halála a megfilmesítés. Ugyan akadnak jó adaptációk, de a legtöbb elveszíti a könyv üzenetét. Nagyon kevés olyan "based on" filmet tudnék most feleleveníteni, ami hű maradt az eredeti tartalomhoz. (formáról nem is beszélve...)
Végül pedig, üzenem Raist olvasómnak: VAN REMÉNY! A legroszabb az, ha elveszíted a hited. Arra mindig szükség van! Ne zárd el magadban.
1 megjegyzés:
Dràga Nini, szeretem olvasni bolcs tanàcsaidat:) Nèha az ember hàtràl a "mèrfoldkovek" làttàn, ès nem akarja elèrni... E bejegyzès èpp aktuàlis Nekem is.
Megjegyzés küldése