Nemek harca

Miért akarja Vénusz mindenáron legyőzni Marsot? És miért akarja Mars elnyomni Vénuszt? Még mindig Merle hatása alatt írom e sorokat, bár nem végeztem a könyvvel, de már nincs sok hátra belőle. (Ahelyett, hogy filozófiát tanulnék a pénteki vizsgára...)

Az alapkoncepció a következő: az enchephalitis 16 virus csak és kizárólag férfiakat támad meg, mitöbb, tizedeli őket, de a még és a már nem nemzőképes férfi társadalom biztonságban van, őket nem támadja meg ez a kór. Ha valaki elkapja, egy hét marad az életéből, ám ez tünetmentes, és egyszercsak összeesik az egyén - legyen bárhol - kómába esik, majd meghal. Így a nők kerülnek egyre előtérbe, hatalmi pozíciókat szereznek meg, és az USA elnöke egy leszbikus nő lesz. (Azért ez elég vad elképzelés.) Merle igencsak kiélezi azt a kényes helyzetet, ami a nők és a férfiak között van. Nem végeztem még a történettel, de elég érdekes elgondolás. A nők megbosszulják az őket ért sok évszázados sérelmeket. Mert lássuk be, uraim, nem vagytok sem szentek, sem mártírok. Ahogy a nők sem. De el kell fogadni, sok-sok millió éve így teremtődtünk e világra, nőnek és férfinak, méghozzá úgy, hogy külön-külön egyik sem tökéletes, csak együtt válhat azzá. Csak az a baj, hogy az addig tartó út tele van buktatókkal, önzéssel és meg nem értéssel. El nem fogadással és közönnyel. A nők gonoszak, ahogy a férfiak is. Nincs különbség, és mégis akkora a szakadék a két nem között, mint a Mariana Árok, de mondhatnék ennél absztraktabb hasonlatot is.

Uraim, több megértés, a női Lélek nagyon érzékeny. Hölgyeim, több türelem, az urak nem beszélik a vénuszi nyelvet. De kitartó türelemmel és sok-sok szeretettel "idomíthatóak", de nem pincsinek, hanem Társnak. Egy kapcsolat léte nem természetes, hogy van. Egy kapcsolatot ápolni kell, vigyázni Rá, gondozni. Különben úgy jár, mint az Északi Fény Virága, és az elhanyagolással szirmait elhagyja és feketén ragyog tovább az égen.

És végszó gyanánt a hisztiről, durcizásról: a frusztráció feldolgozásának folyamata. Mind a durcás-hisztis félnek, mind az elviselőjének egyaránt rossz, sőt, azt kell mondjam, az előbbinek rosszabb, mert nem csupán elviseli, hanem belsőleg megéli. Talán azt, hogy semmit sem jelent senkinek, vagy azt, hogy bárcsak eltűnne a világból, úgyse tűnne fel bárkinek is. Mögé kell látni, mindent a Lélek rezdülései irányít. És ha a Lélek úgy érzi, megsebződött, azt befelé fordulással kompenzálja. Nem jó. Nagyon nem. A durci senki ellen sem irányul, hanem negatív megküzdési stratégia a mindennapokra. Jobb, mint az alkohol...

Ha befejeztem Merle könyvét a Protected Man programról, akkor még írok róla. (a napokban várható...)

"Mars isten úgy kívánta Vénuszt, hogy vágya napról-napra nőtt, ám jött egy csel egy szoknyagombbal, s Vénusz dombbal, legyőzte őt..."

(ez a bejegyzés nagyjából két napja született meg, a Másik blogon tároltam, amihez senki sem férhet, de most átjavitva újra kitettem.)