Bár ez a cím a tegnapi írásomé lett volna, mivel egy katicabogár elrepült a monitorom előtt mikor nekiláttam egy írásnak. De azt végül nem fejeztem be és a technika révén az enyészetté lett. Nem kár érte. Akadnak olyan írásaim, amik csak úgy vannak. Megszületnek, m éppen jó ötletnek találom leírni. Vagy mert éppen pillanatnyi érzelmi világom sarkall arra, hogy a bent tobzódó érzelmeknek nyilt teret adjak.
Más téma.
Napok óta időzavarban tengődök. Tegnap azt gondoltam, ma szerda lesz. Szombaton pedig a vasárnapom maradt ki majdnem az életemből, de aztán még időben rájöttem, h még nem hétfő van.
A hétvégém jó hangulatban telt el, a Családom körében. Ez volt az utolsó nyári hétvége, tegnap már érezni lehetett az Ősz jelenlétét. Vasárnap kerti partyn voltunk, sáslékot sütögettünk és beszélgettünk. Mint régen, amikor a Család a tűz köré gyűlt és beszélgetett. Nagyon kevés Családban tapasztalom ezt. Pedig ez egy jó szokás. Kommunikáció nélkül ugyan hogy ismerik meg egymást a Családtagok?
Álmomban ma megműtötték a térdem. Olyan fura érzés volt, amikor a doki mondta, h most egy vastag tűt fog belevezetni a térdembe, de ne aggódjak, m nem fogok semmit sem érezni; és szavához méltóan, mikor láttam, h a tű mélyen elvész a térdkalácsom alatt, mindebből semmit sem éreztem. Másrészt, amikor éppen nem a műtőasztalon voltam, a táskámba pakoltam el meleg cuccokat, mondván, h Norvégiában hideg szelek járnak Októberben. Ma derül ki… Kicsit izgulok. Nem tudom elképzelni, milyen lesz, de egyelőre még nincs a kezemben az eredményt tartalmazó boríték. Addig meg ráérek erről ábrándozni.
Az órarendem egész jó lett. Tegnap három óra leforgása alatt sikerült felvennem a tárgyakat. A félév végén lesz két szigorlat, tizenhét tárgyam van, amiből a legtöbb gyakorlat, így bátorkodom megpróbálni mind a társtud és a szocped+szocmunka szigorlatot. Aztán max. elvérzek rajta és majd a tavaszi félév végén megcsinálom azt, amelyik marad.
Suliról ennyit. Most megyek kicsit takarítani (a könyvtárat, mielőtt bárki azt gondolná, már megint otthon rendezkedek.).
A hétvégém jó hangulatban telt el, a Családom körében. Ez volt az utolsó nyári hétvége, tegnap már érezni lehetett az Ősz jelenlétét. Vasárnap kerti partyn voltunk, sáslékot sütögettünk és beszélgettünk. Mint régen, amikor a Család a tűz köré gyűlt és beszélgetett. Nagyon kevés Családban tapasztalom ezt. Pedig ez egy jó szokás. Kommunikáció nélkül ugyan hogy ismerik meg egymást a Családtagok?
Álmomban ma megműtötték a térdem. Olyan fura érzés volt, amikor a doki mondta, h most egy vastag tűt fog belevezetni a térdembe, de ne aggódjak, m nem fogok semmit sem érezni; és szavához méltóan, mikor láttam, h a tű mélyen elvész a térdkalácsom alatt, mindebből semmit sem éreztem. Másrészt, amikor éppen nem a műtőasztalon voltam, a táskámba pakoltam el meleg cuccokat, mondván, h Norvégiában hideg szelek járnak Októberben. Ma derül ki… Kicsit izgulok. Nem tudom elképzelni, milyen lesz, de egyelőre még nincs a kezemben az eredményt tartalmazó boríték. Addig meg ráérek erről ábrándozni.
Az órarendem egész jó lett. Tegnap három óra leforgása alatt sikerült felvennem a tárgyakat. A félév végén lesz két szigorlat, tizenhét tárgyam van, amiből a legtöbb gyakorlat, így bátorkodom megpróbálni mind a társtud és a szocped+szocmunka szigorlatot. Aztán max. elvérzek rajta és majd a tavaszi félév végén megcsinálom azt, amelyik marad.
Suliról ennyit. Most megyek kicsit takarítani (a könyvtárat, mielőtt bárki azt gondolná, már megint otthon rendezkedek.).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése