Jöttem haza a Könyvtárból - ez ma egy ilyen nap, amikor a Könyvtárba/ból való tevékenységeimről írok. A 173-as buszon álltam, amikor elsuhantunk az Uránia előtt. Egy őszes hajú néni kék kabátban kitárt karokkal rohant egy másik idős hölgy felé, aki barna szövetkabátot viselt. Úgy megörültek egymásnak, hogy boldogságuk hulláma engem is megcsapott. Idős emberek, már megtanultak korlátok nélkül örülni minden percnek. Talán már férjeiket eltemették, talán már dédunokáik is vannak. Vagy talán csak úgy vannak.
Egyébiránt, az Uránia patináns épületén felfigyeltem egy plakátra: Állati szerelmek (Les Animaux amoureux). Helyettem meséljen a poszter. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése