Ha jobban belegondolunk, rádöbbenünk, az Univerzum számára nem létezik az idő, csak az örök változás. Mit számít neki az Élet?
Mi tartja össze? Mi az a titkos erő, ami e formájába öntötte? Naprendszerek, galaxisok, porok és kóborló kődarabok. És folytathatnám a sort. Olyan képződményekről is ejthetnék szót, melyekről nincs is elképzelésünk, mivel nincs rá szó, sem értelem, ami megmagyarázná. Mostanában sokat foglalkoztat a lét, ontológiai kérdések. Noha eddig is kerestem mindenben a Valamit, vagy csak egy választ. De ez a hét arra adott számomra okot, h mélyebbre ássak le ok-okozati függvényeket keresve. És mire jutottam? Két lehangoló bejegyzésre. A harminchetedik hét csak szomorúságot hozott magával. És bár nem vagyok gödörben, sokkalta kiábrándítóbb a puszta, ahol minden kiszáradt, noha a távolban felhők tornyosulnak és villámok cikáznak Lelket rengető mennydörgéssel, egy csepp eső sem hull le a Földre.
Így tehát azt mondhatom, a harminchetedik hete 2008-nak a belső útról szól. Egyes meglátások szerint ez már inkább befelé fordulás, s nem a belsőre való figyelés. De ezek vélemények és már nem számítanak.
De talán néha jobb nem megtudni a válaszokat, amiket keresünk. Mert ha egyszer megtalálod, utána már nem érzed, h bármi is motiválna tovább. Mintha valami véget ért volna. A birtokodban van, de már nem tudod értékelni, hiába a sok küzdelem és már-már kétségbeesett vágy a tudás iránt. Ne akard tudni. Nem hiába tiltotta el Isten Ádámot és Évát attól a bizonyos fától... Emlékeztek Ibsen Vadkacsájára? Abban ír egy fejtegetést a hagymáról. Olyan, mint az Élet értelmének való kutatása. Továbbfejlesztve azt mondhatjuk, maga a hagyma ízekre szedése a lényeg. És ez Életben is ez számít. Maga a megtett út. S nem a cél. Mert ha már célba érsz, elvész a motiváció. Helyébe lép az elvégzett feladat után maradt üresség. És mivel mi, emberek többnyire időben gondolkodunk, soha nem fogjuk megérteni.
Mi tartja össze? Mi az a titkos erő, ami e formájába öntötte? Naprendszerek, galaxisok, porok és kóborló kődarabok. És folytathatnám a sort. Olyan képződményekről is ejthetnék szót, melyekről nincs is elképzelésünk, mivel nincs rá szó, sem értelem, ami megmagyarázná. Mostanában sokat foglalkoztat a lét, ontológiai kérdések. Noha eddig is kerestem mindenben a Valamit, vagy csak egy választ. De ez a hét arra adott számomra okot, h mélyebbre ássak le ok-okozati függvényeket keresve. És mire jutottam? Két lehangoló bejegyzésre. A harminchetedik hét csak szomorúságot hozott magával. És bár nem vagyok gödörben, sokkalta kiábrándítóbb a puszta, ahol minden kiszáradt, noha a távolban felhők tornyosulnak és villámok cikáznak Lelket rengető mennydörgéssel, egy csepp eső sem hull le a Földre.
Így tehát azt mondhatom, a harminchetedik hete 2008-nak a belső útról szól. Egyes meglátások szerint ez már inkább befelé fordulás, s nem a belsőre való figyelés. De ezek vélemények és már nem számítanak.
De talán néha jobb nem megtudni a válaszokat, amiket keresünk. Mert ha egyszer megtalálod, utána már nem érzed, h bármi is motiválna tovább. Mintha valami véget ért volna. A birtokodban van, de már nem tudod értékelni, hiába a sok küzdelem és már-már kétségbeesett vágy a tudás iránt. Ne akard tudni. Nem hiába tiltotta el Isten Ádámot és Évát attól a bizonyos fától... Emlékeztek Ibsen Vadkacsájára? Abban ír egy fejtegetést a hagymáról. Olyan, mint az Élet értelmének való kutatása. Továbbfejlesztve azt mondhatjuk, maga a hagyma ízekre szedése a lényeg. És ez Életben is ez számít. Maga a megtett út. S nem a cél. Mert ha már célba érsz, elvész a motiváció. Helyébe lép az elvégzett feladat után maradt üresség. És mivel mi, emberek többnyire időben gondolkodunk, soha nem fogjuk megérteni.
2 megjegyzés:
1.) Régóta mondom, hogy idő nem létezik. Mesterkélt, ember alkotta fogalom. A válzotás a mérvadó.
2.) A válaszokat mindig jó ismerni, akkor is, ha konkrétan halálos vszedelembe sodornak vagy egy/a világot képesek romba dönteni. Az igazi tudás mindig újabb kérdéseket vet fel. Minél többet tudsz, annál több a kérdésed. "Boldogok a lelki szegények..." Azok, mert nincsenek kérdéseik. Isten nem tiltotta el őket. de erről majd személyesen. Ez egy egyházi dogma, aminek megvan a maga oka.
3.) Tényleg nagyon nem találod a helyed, ha már Nolasyn is minden héten át van vakolva. Holnap találkozunk, és - bár nem állítom, hogy nálam a bölcsek köve - sok dolgot elmondok, amik után másképp fogod látni a dolgokat. Gondterheltebben és vidámabban.
Jó, én ezt már régóta tudom, de másoknak is tudni kell. Ezért írtam róla. Most már más funkciója lesz a blogomnak.
Megjegyzés küldése