2008. szeptember 20., szombat

A Lélek dallama

Zeneterápia. Pontosabban, a zene motiváló szerepe a személyiség fejlődésében, a nevelési folyamatokban, 0-12 éves korig. Tegnap volt az utolsó óra ebből a kurzusból, mivel a tanárnő szíve félig német, müncheni és kevés időt tölt Magyarországon. (Szeret itt lenni, de már megszokta a nyugati kényelmet.) Frau Filesch igazi tanár, aki szívvel-lélekkel adja át ismereteit hallgatóinak és közben látszik rajta, imádja, amit csinál. Gyógyít. Zenével.

Gondold át, mit jelent a zene számodra? Mikor érzed szükségét annak, hogy énekelj, vagy a zene rezgése ragadjon magával? Mindenkinek van köze a zenéhez. Zene nincsen csend nélkül. A kettő együtt él.

És tudjátok, a Zene megnyugvást ad azontúl, hogy az érzelmeinket elmondja helyettünk. Az Itt és Mostra tereli gondolatainkat. A Zene az Élet minden területét átszövi. A születéstől kezdve a halálig. Zenével születünk, zenével halunk meg - hiszen minden ember Lelkében dal van... Így történhet meg, hogy a Zene a Hospice-ban is segít. Haldokló emberek számára segít megőrizni az emberi méltóságot. Hospice. Halál. Emberi méltóság.

A halál tabu téma ebben a világban, ebben a században, pedig száz évvel korábban a gyerekek számára nem volt titok sem a születés, sem a halál. Mára ugyan a születés körüli misztérium már nem dereng ködben, viszont a halál... Eltűnnek a rituálék, amik komplett viselkedésmintát adnak a nehéz percekben.

Tovább fejlesztve Babits Mihály fentebb leírt gondolatát, minden ember Lelkében egy hangszer hangosabban szól a többinél. Van, akinek egyszer füttyszó, vagy éppen az orgona az. Az én Lelkem a zongora billentyűin keresztül szólal meg.

Nincsenek megjegyzések: