Az élet Internet nélkül

Több, mint egy hete nélkülözzük a cyber világ rezdüléseit. Múlt szombat este az Internet kábelt tévedésből átvágták, mivel antenna zsinórnak nézték. Nem igazán szeretném az estet további kommentekkel címkézni. (Avagy, amikor a paraszt nem ért a csokihoz, a papírt megeszi de finomságot kidobja…)

Pénteken maradt félbe életem napjainak dokumentálása, történések események, gondolatok megosztása. Túléltem a szigorlatot. Ahogy telik az idő, egyre jobban érzem, nem veszett minden kárba, amit akkora megtanultam egy életre bennem marad, nyilván vesznek el adatok és információk, de a lényeg belsővé vált. Most már csak két vizsga, aztán au revoir, februárig ne is lássalak, Vác. (Noha a színjátszó kör miatt muszáj lesz csütörtökönként este levágtázni.)

Pénteken nem is történt semmi olyan említésre méltó a szigorlaton kívül. Krokodil Dundee meglátogatott, mivel kicsit lebetegedtem. Három hosszú és érzelmileg kimerítő hét után találkoztunk újra. Különös volt, még most is az. Most gyógyulni kell még. Nem csak fizikailag a megfázás miatt, hanem Lelkileg is.

Készülődés az Ünnepre

A hétvégére viszont letettem minden terhet, aminek cipelésére már nincs szükség, hiszen amit kellett, azt megtettem. Befogadtam az Ünnepet a Lelkembe. Szombat-vasárnap takarítottam, az ablakokra már ráfért egy alapos csutakolás, a függönyök is inkább a szürke színárnyalataiban pompáztak, rég elfeledve a hó fehérségét. Karácsonyi díszben pompázott a lakás vasárnap estére. Kellett két nap teljes ráhangolódás, hogy minden nyavalyát el tudjak engedni és az igazán lényeges és fontos dolgokkal tudjak foglalkozni. A takarítás számomra nem csupán egy külső megtisztulás. Ahogy a belső szobából haladok egyre kintebb, úgy nyerek én is megnyugvást.

Egy csodaszép hétfő

Amikor még a vizsgák és beadandók nyomasztották gondolataim, akadt egy halvány reménysugár, ami tartottam bennem a Lelket és az Ünnepet. Barátaimat süti partira hívtuk, az Odúban, Itthon. Süti sütő versenyt hirdettem, az Év konyhatündére címéért folyt a versengés. Bosyka sós sütije fogyott el a leghamarabb, ezzel megszerezte háziasszonyának a verseny első helyét, melyet oklevéllel tűntettünk ki. Jövőre jobban megszervezem. Több süti kategória lesz. Idén egy kalapba került az említett sóson át a rétesig minden.

A következő finomságok kerültek az asztalra: mézeskalács – Dóri; túros süti – Katus, csodás csokis muffin – Hugi; marcipán golyó – Yunina; Sós süti – Bosyka, kókusz tekercs – Evelyn; rétes – Anyukám, bár ez a süti nem volt versenyben, mivel Anyukám sokévi tapasztalatival nem kelhetünk versenyre : ); vizes piskóta túró töltelékkel – Csacsinszka. (Remélem senkit sem felejtettem ki a felsorolásból.)

A legjobban az élveztem, hogy a Barátainkkal együtt tölthettünk néhány órát, beszélgettünk, sokat nevettünk, megosztottuk egymással az Időnket. Sajnos nem tudott mindenki eljönni, ám úgy tervezem, ez az első karácsonyi süti parti hagyománynak született meg.

Az Ünnep

Kedden este Hugival felszálltunk kedvenc tömegközlekedési eszközünkre, a kis földalattira és kilátogattunk a Vörösmarty térre. Kicsalt minket a vásári forgatag. Amint felmentünk a térre vezető lépcsőn, egyből magával sodort minket a tömeg. Bódék, padok, asztalok sorakoztak meghatározott káoszban. A millenniumi vasút kijáratával szemben állt a Betlehem, mögötte úgy tizenöt méterre a színpad foglalta el a teret, éppen betlehemeztek a világot jelentő deszkákon. Hugival tettünk egy sétát a bódék színes kavalkádjában és a köztük áramló emberek között. Nem időztünk sokáig a téren, kisétáltunk a Vígadó előtti Duna part szakaszra. Szemben a Budai Vár világlott, balra a Citadella terítette be a Gellért hegy csúcsát, felette pedig egy csillag ragyogott fényesen, mintha az a bizonyos égitest lett volna, amelyik az Istálló felett is utat mutatott a pásztoroknak. Ott a korzón régi ismerősökkel futottunk össze. Rövid üdvözlés majd beszélgetés követte a találkozást, miközben visszasétáltunk a térre. Ott elköszöntünk tőlük, majd hazaindultunk. Este már mindennel elkészültünk, ami feladatul volt kitűzve.

Szenteste Bosyka és Zoli nálunk töltötték az Ünnepet. Feldíszítettük a fánkat, aki már évek óta hűséges Barátként tűri, hogy felaggassuk mindenféle díszekkel – leginkább arany és piros gömbökkel – égőkkel és szaloncukorral – utóbbiból már egy darab sincsen a fán.

A hagyományos vacsoránk előtt énekeltünk a zongora hangja mellett.

Az Ünnep itt van, beköltözött a lakásba és a Lelkekbe egyaránt.

Pápa

Néhány napot Pápán töltöttem el, s nem csupán a vonaton száguldottam végig a szépséges magyar tájon, hanem könyvem lapjain keresztül is utazást tettem a XIX. századi Londonban Sally Lochkart társaságában.

A várost még mindig nagyon szeretem. Szombaton este a római katolikus nagytemplomban voltunk misén. Aki ismer, tudja, nem nagyon szokásom koptatni a templom évszázados köveit. De akkor és ott úgy éreztem, nekem is mennem kell. A szombati misék a vasárnapi szertartások „előhírnökei”. Az év utolsó vasárnapján pedig a Családokat ünnepeltük. A mise végén így a Családok kaptak áldást. Különös volt, általában nem hiszek ezekben a rituálékban, de most megengedtem magamnak azt, hogy e téren túllépjen a racionalitásom határait és bizalmam helyezzem a transzcendens világba.

Hazafelé száguldva a vonaton a könyvem lapjaiból alkalmanként a tájra vetült tekintetem. Naplemente kísérte végig utamat, majd a szürkület színei foglalták le képzelőerőmet. Az eget fürkésztem, hat sugárhajtású repülőgép kondenz csíkját számoltam meg és egy ejtőernyős eregette szárnyait a szürkeségben Tatabánya házai felett. Biztos hideg lehet odafenn, ám bizonyára kesztyűt viselt az ejtőernyős.

Az év kereke újra átfordul

Az utazás mindig kiválóan alkalmas arra, hogy az ember ténylegesen el tudjon mélyülni a gondolataiban. Messzire vezet a Képzelet. Ahogyan figyeltem a mezőket a lemenő Napsugár fényében és vártam, hogy őzek jelenjenek meg a színen – meg is tették ezt – a melankólia érintette meg Lelkemet. Napok óta érzem szorongatását. Hiába minden látszat, az év végének közelsége szomorúsággal tölt el. Magam sem értem, miért, hiszen ebben az évben minden sikerült, amit végtére is akartam. Csodálatos évet számolhatok el. Akadtak nehézségek, de összességében a pozitív emlékek oldalára billen a mérleg.

Ezt a szorongató érzést meg majd csak lerázom magamról.

Addig meg marad az Ünnep, még itt van. Még nem költözött ki és ha ügyesek vagyunk, sokáig meg tudjuk őrizni hangulatát. A január mindig olyan gyorsan elszalad felettem, főleg a vizsgaidőszak miatt.

De ahogy megint eltelik egy szülinap, egyre jobban érzem, mennyire nem számít az idő. És közben pedig mardossa Lelkemet, vonszol magával a láthatatlan kéz.

Az élet Internet nélkül nem állt meg. Hiányzott az MSN és napi levelezés, de nem éltem meg úgy, mint nélkülözhetetlen mindennapi szükségletet. Nem vagyok függő, világosan érzem, és ez szabadsággal tölt el.

Aki érti, tudja miről beszélek.

Korlátok nélkül.

Senki ne lepődjön meg, ha kevesebbet fogom képviseltetni magam a bájtok forgalmas szupersztrádáján.

Akad más, mire több minőségi időt tudok szánni.