Nem egész 24 óra van hátra az évből. Itt az ideje a számadásnak. Most, szerda hajnal 1 óra 49 perckor. (Nem jön álom a szememre, Dody nagyon finom ámde számomra talán erős tejhabos kávét készített nekem délután. Nem baj, legalább most csend telepszik körém, már mindenki alszik, még a macskáim is itt szuszognak az ágyam végében.)
Ma érzelmileg változatos napom volt. De végtére is azt írhatom: hálás vagyok az Égnek, amiért én lehetek én, amiért itt lehetek, amiért csodálatos Világ ölel körbe. (Ömlengésről ennyit.)
Kedves Öreg Barátomnál ebédeltem, pestot készített, amit sörrel kísértünk le. Nem vagyok oda a sörökért, de vannak kivételek, amiket szívesen elfogyasztok. Nem is tudtam eddig, mennyire szomjazta Lelkem, hogy beszélgessünk. Megállapítottuk a világ jelenlegi állását. Nem rossz. De nem is jó. De nincs okom pesszimistának lenni.
Délután pedig Krokodil Dundee-val töltöttem a nap további részét. A nevetés mindenre gyógyír. A kommunikáció pedig kétélű fegyver, ami hídakat építhet és pusztíthat egyszerre. A Szív hídjai. A legerősebb hídak, ami a világon léteznek, mégis olyan egyszerű lerombolni. Óvatosan kell gondozni, keverni a "maltert" hozzá és betont önteni, biztonságossá tenni. Nem mindig sikerül, mert nem csupán az építők tehetnek kárt benne, hanem a környezet tombolása is.
Az én hídacskáimra pedig ráfér egy alapos felújítás. Az utóbbi hónapokban nem tudtam elég minőségi időt szánni a Barátaimra. Ezt sokan tapasztalták a bőrükön, de kitartásuknak hála nem hagytak el engem. Hálával tartozom. Rossz kifejezés ez így. Nem tartozom, mert nem szükségből szeretném adni. Hanem mert tényleg hálás vagyok, és elégedett a helyemmel ebben a létidőben.
Ez az év tartogatott jó és rossz pillanatokat számomra. Mitől nyerték el a jelzőiket az események? Az érzelmeim ragasztottak címkéket rájuk. Ha bánat ért, az emléknyom rossz maradt és mélyen elásódott a tudatalattimban, hogy aztán álmokban materalizálódjanak, a kedves élmények kedves érzésekben konzerválódtak, amit egy ének, egy illat, egy kósza mondat visszahoz.
2008 a változások éve volt. Rengeteg új élménnyel gazdagodtam, igyekeztem belőlük megtanulni a leckét, levonni a megfelelő következtetést.
Hét nap múlva pedig öregebb leszek egy évvel. Talán ennek előhírnöke, hogy találtam egy ősz hajszálat a fejem búbján... Talán felnőtté váltam...
Ma érzelmileg változatos napom volt. De végtére is azt írhatom: hálás vagyok az Égnek, amiért én lehetek én, amiért itt lehetek, amiért csodálatos Világ ölel körbe. (Ömlengésről ennyit.)
Kedves Öreg Barátomnál ebédeltem, pestot készített, amit sörrel kísértünk le. Nem vagyok oda a sörökért, de vannak kivételek, amiket szívesen elfogyasztok. Nem is tudtam eddig, mennyire szomjazta Lelkem, hogy beszélgessünk. Megállapítottuk a világ jelenlegi állását. Nem rossz. De nem is jó. De nincs okom pesszimistának lenni.
Délután pedig Krokodil Dundee-val töltöttem a nap további részét. A nevetés mindenre gyógyír. A kommunikáció pedig kétélű fegyver, ami hídakat építhet és pusztíthat egyszerre. A Szív hídjai. A legerősebb hídak, ami a világon léteznek, mégis olyan egyszerű lerombolni. Óvatosan kell gondozni, keverni a "maltert" hozzá és betont önteni, biztonságossá tenni. Nem mindig sikerül, mert nem csupán az építők tehetnek kárt benne, hanem a környezet tombolása is.
Az én hídacskáimra pedig ráfér egy alapos felújítás. Az utóbbi hónapokban nem tudtam elég minőségi időt szánni a Barátaimra. Ezt sokan tapasztalták a bőrükön, de kitartásuknak hála nem hagytak el engem. Hálával tartozom. Rossz kifejezés ez így. Nem tartozom, mert nem szükségből szeretném adni. Hanem mert tényleg hálás vagyok, és elégedett a helyemmel ebben a létidőben.
Ez az év tartogatott jó és rossz pillanatokat számomra. Mitől nyerték el a jelzőiket az események? Az érzelmeim ragasztottak címkéket rájuk. Ha bánat ért, az emléknyom rossz maradt és mélyen elásódott a tudatalattimban, hogy aztán álmokban materalizálódjanak, a kedves élmények kedves érzésekben konzerválódtak, amit egy ének, egy illat, egy kósza mondat visszahoz.
2008 a változások éve volt. Rengeteg új élménnyel gazdagodtam, igyekeztem belőlük megtanulni a leckét, levonni a megfelelő következtetést.
Hét nap múlva pedig öregebb leszek egy évvel. Talán ennek előhírnöke, hogy találtam egy ősz hajszálat a fejem búbján... Talán felnőtté váltam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése