Amikor a Nagypapám sírját látogatjuk meg az újköztemető valahanyadik parcellájában - a számát pontosan nem tudom, de bármikor odatalálok emlékezetből - néma csendben körbeálljuk és figyeljük a mécsesek táncát a szélben. Közben visszaemlékezünk Életére, imádkozunk érte. A mécses pislákoló fénye szűk kis udvart ragyog körbe maga körül. Aztán kihúny. Csendben fejezei be munkáját, egyetlen füstcsóva szál fel az égbe. Mintha Lelke akkor távozna. Valahova messzire. Ám mielőtt beteljesíti Sorsát, alakja folyton változik. Látszólag ugyanaz a kis Fény a fehér, megolvadt viaszban.
Az emlékek visszarepítettek Norvégiába. Sokszor írok róla, hiszen fontos három hetet töltött be az Életemben. Ősszel lehetőségem lenne a visszatérésre. Egyelőre még nem mondtam sem igent, sem nemet. Négy hónapra kellene elszakadnom Itthonról. Inkább a nem felé tendálok. Négy hónap rengeteg idő távol az Otthonomtól. Egyedül. Bár az elmúlt 13 nap során magányosan teltek napjaim az állandó teljesítmény mellett érzelmileg kimerültem. Mindeközben igyekszem megállni a helyem mindenhol. Itthon, suliban, edzésen, táncon, színjátszókörön. Ennél többre is képes lennék, de még mindig nem tanultam meg rendesen beosztani az időmet.
Az elmúlt héten lezárult az őszi szemeszter. Zh-k és előrehozott vizsgák tették izgalmassá a napokat és tanulóssá az éjszakákat. Igyekeztem kihozni magamból a maximumot, ami nagy vonalakban sikerült is. Ebben a hónapban már csak egy szigorlat lesz, újabb hét kemény tanulás vár rám. Tegnap egy kicsit fellélegeztem és pihentem.
Telnek a napok, de már nem tudok hinni bennük. Már nem.
Az emlékek visszarepítettek Norvégiába. Sokszor írok róla, hiszen fontos három hetet töltött be az Életemben. Ősszel lehetőségem lenne a visszatérésre. Egyelőre még nem mondtam sem igent, sem nemet. Négy hónapra kellene elszakadnom Itthonról. Inkább a nem felé tendálok. Négy hónap rengeteg idő távol az Otthonomtól. Egyedül. Bár az elmúlt 13 nap során magányosan teltek napjaim az állandó teljesítmény mellett érzelmileg kimerültem. Mindeközben igyekszem megállni a helyem mindenhol. Itthon, suliban, edzésen, táncon, színjátszókörön. Ennél többre is képes lennék, de még mindig nem tanultam meg rendesen beosztani az időmet.
Az elmúlt héten lezárult az őszi szemeszter. Zh-k és előrehozott vizsgák tették izgalmassá a napokat és tanulóssá az éjszakákat. Igyekeztem kihozni magamból a maximumot, ami nagy vonalakban sikerült is. Ebben a hónapban már csak egy szigorlat lesz, újabb hét kemény tanulás vár rám. Tegnap egy kicsit fellélegeztem és pihentem.
Telnek a napok, de már nem tudok hinni bennük. Már nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése