Sőt, kevesebb, mint 24 óra múlva kellene szigorlatoznom. A szervezetem meg fellázadt ellenem és sztrájkot hirdetett lázas torokgyulladás formájában. Vészjelzések, hogy álljak meg, ne tovább. Most már mindegy. Már csak egy kicsit kell kitartanom és rúgdalnam magam a cél elé. Ez olyan, amikor az ember elhatározza, hogy igen, ma százat levágok a nyolc vágásból, és amikor már az utolsó szériánál tartasz, akkor kezdesz nyafogni, most már állj, most már elég. De ha nem vágod le az utolsó vágásokat, akkor örökre benned marad az érzés, meg tudtam volna csinálni és mégsem tettem meg... Mi lett volna, ha...?
Ez az oka annak, hogy holnap elmegyek szigorlatozni és nem tolom el januárra. Nem lenne értelme, akkor sem tanulnék se nem többet, se nem kevesebbet.
De ma életem hosszú három hete nem kevés érzelmi megpróbáltatással tarkítva lezárult. Túl vagyunk rajta. Talán többet ilyen nem lesz. Talán... nem szeretnék találgatásokba bocsátkozni. Most pedig már csak egy picit kell visszafojtanom a lélegzetem. Már csak egy kis ideig kell "az óceán kékjében a zongorához kötve kibírnom".
Ez az oka annak, hogy holnap elmegyek szigorlatozni és nem tolom el januárra. Nem lenne értelme, akkor sem tanulnék se nem többet, se nem kevesebbet.
De ma életem hosszú három hete nem kevés érzelmi megpróbáltatással tarkítva lezárult. Túl vagyunk rajta. Talán többet ilyen nem lesz. Talán... nem szeretnék találgatásokba bocsátkozni. Most pedig már csak egy picit kell visszafojtanom a lélegzetem. Már csak egy kis ideig kell "az óceán kékjében a zongorához kötve kibírnom".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése