Lehet számtalan hely, ami szebb és jobb a mi Földünknél. Lehet, létezik ő is, aki többre képes az embernél.
Egyszer ismeretlen távolba vágyom, máskor megriaszt egy álom, hogy a hang, hogy a csend, hogy a fény, hogy a tűz, már nem vigyáz e cseppnyi földre, s el kell mennünk mindörökre.
Fényév távolság, csak hallgatom, csak bámulom. Zengő fényország, hogy láss csodát, egy életen át.
Nézem tisztaságát, mégsem értem, hallom hangjait, és el nem érem, ott a tenger, itt az én hajóm.
Hát itt ez a hely, amit sokszor boldogan elhagynék. És itt ez az élet, amit sokszor nem nagyon értünk még.
Néha könnyebb lenne elmenekülni, tiszta fénybe merülni, de a hang, ami hív, de a jel, ami szól még nem mond semmit, meddig érek s lesz-e út, hogy visszatérjek.
Fényév távolság, csak hallgatom, csak bámulom. Zengő fényország, hogy láss csodát, egy életen át.
Nézem tisztaságát, mégsem értem, hallom hangjait, és el nem érem, ott a tenger, itt az én hajóm.
Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim…
Egyszer ismeretlen távolba vágyom, máskor megriaszt egy álom, hogy a hang, hogy a csend, hogy a fény, hogy a tűz, már nem vigyáz e cseppnyi földre, s el kell mennünk mindörökre.
Fényév távolság, csak hallgatom, csak bámulom. Zengő fényország, hogy láss csodát, egy életen át.
Nézem tisztaságát, mégsem értem, hallom hangjait, és el nem érem, ott a tenger, itt az én hajóm.
Hát itt ez a hely, amit sokszor boldogan elhagynék. És itt ez az élet, amit sokszor nem nagyon értünk még.
Néha könnyebb lenne elmenekülni, tiszta fénybe merülni, de a hang, ami hív, de a jel, ami szól még nem mond semmit, meddig érek s lesz-e út, hogy visszatérjek.
Fényév távolság, csak hallgatom, csak bámulom. Zengő fényország, hogy láss csodát, egy életen át.
Nézem tisztaságát, mégsem értem, hallom hangjait, és el nem érem, ott a tenger, itt az én hajóm.
Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim…
Most valahogy így érzem magam... Fényévekre Mindenkitől...
...s az elégett mécsesek körbe kigyúlnak és összesimulnak az évek, régen várnak ránk, az örökre szépek új ország vár vissza sose enged már. Ott van a múltunk egy távoli tájon s az elveszett éveket el lehet érni újra nem múlhat el semmi, ha nem felejtjük el, hogy élnek az emlékek még valahol...
Most nem szólnak a csillagok, a messzeség most nem ragyog, s a közelség csak úgy segít, ha érzed, hogy megérint. Most nem szólnak a csillagok, az árnyékok most túl nagyok, az antennákról víz csorog, felhők, ne sírjatok! Míg a távolság az ablakát bezárja, míg az éjszaka az új nap fényét várja...
...s az elégett mécsesek körbe kigyúlnak és összesimulnak az évek, régen várnak ránk, az örökre szépek új ország vár vissza sose enged már. Ott van a múltunk egy távoli tájon s az elveszett éveket el lehet érni újra nem múlhat el semmi, ha nem felejtjük el, hogy élnek az emlékek még valahol...
Most nem szólnak a csillagok, a messzeség most nem ragyog, s a közelség csak úgy segít, ha érzed, hogy megérint. Most nem szólnak a csillagok, az árnyékok most túl nagyok, az antennákról víz csorog, felhők, ne sírjatok! Míg a távolság az ablakát bezárja, míg az éjszaka az új nap fényét várja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése