Délután Katival kiültünk a Duna partra, míg vártuk az idő múlását. Felnőttünk. Erre a megállapításra jutottunk, miközben megosztottuk egymással a munkahelyi tapasztalatinkat. És közben az egyetemi követelmények terhe egyre jobban nyomaszt.
De a Szerelem, nos, az mindkettőnk életében rendben van.
És ez így van jól.
Az elmúlt napokban rákattantam az esküvő szervezésére. A koszorúslányaim nagyjából már hülyét kapnak tőlem. November 19-én menyasszonyi ruhabemutatóra megyünk... És egyetlen Katám kezébe adtam a leánybúcsú szervezését.
De talán sok mindent akarok. Túlontúl azt akarom, hogy minden tökéletes legyen, hogy mindenki jól érezze magát, hogy azt mondhassák, igen, rég voltunk már ilyen jó kis esküvőn. De a dolgok legmélyén nem ez számít. Hanem az, hogy öt év múlva hol leszünk Krokodil Dundee-val, hogy képesek leszünk-e túllépni a mindennapok problémáin. Hogy képesek leszünk-e együtt változni.
Mert "a szerelem elmúlik és a pénz is eltűnik". Ezt egy idős nő mondja a Jane Austen életét feldolgozó filmben. De akkor, mi marad? És ami marad, az mit jelent?
Egyébként meg sejtem a választ. ;) Sőt... igazából, már meg van a válasz. És jó. Nagyon jó.
u.i.: Hölgytársaim figyelmébe ajánlom a tökéletes pasit. Hát igen, mi még Jane Austen-on nőttünk fel...
u.i.: Hölgytársaim figyelmébe ajánlom a tökéletes pasit. Hát igen, mi még Jane Austen-on nőttünk fel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése