És a ma este két főszereplője már készül az öltözőben a nagy fináléra. Kedves Olvasóim, ezt látniuk kellene. A stadionban a hangulat felfokozott, dübörög a zene, fénynyalábok pásztázzák a közönséget. A VIP szektorban prominens személyek várják az este kimenetelét. Váratlanul a zene elhall és csupán egyetlen női hang tölti be a teret. Éneke minden Lelket felpezsdít. És ekkor megjelenik Ő az öltözők felől. Határozott léptekkel tart a szorító felé. Ő, a piros sarok bérlője, a rettenthetetlen, az, aki minden szívet megérint...
Igen, Ő a Remény.
Beér a szorítóba, a tőle megszokott szolidsággal veszi a közönség örjöngését. Remény élteti magát, élteti az embereket.
És ekkor felcsendül egy drámai szólam. A fények elhalnak, egyetlen lámpa világot az öltözők felőli folyosóra. És az est másik szereplője is színre lép. Komoran megindul a szorító felé. Fejét leszegi, arcát nem látjuk a csuklyától.
Mert Ő Apátia, a kék sarok ura. Amint beér a szorítóba, két, alig felöltözött nő segíti le róla a köntöst. Remény a csendben készül az előtte álló küzdelemre. Edzője a vállára teszi a kezét és rövid imát mormol. Közben Apátia érzékeny csókot vált két hölgy segítőjével. A segítők elhagyják a szorítót. A konferanszié bejelnti a két harcost, majd a bíró lép a helyébe.
Gong. Apátia kíméletlenül neki esik Reménynek. Az ütések gyorsan váltják egymást, Remény rendületlenül állja Apátia támadásait és ahogy tudja, visszaadja. Peregnek a percek, gyorsan eltelik az első menet. A két harcos lerogy, a segítők gyorsan mellettük teremnek és hasznos tanácsokkal látják el őket.
Gong. Újra egymásnak esnek. Míg az előző menetet Apátia uralta, most Remény kerekedik felül a maga tiszta játszmájával. Technikás boxoló, Apátiát az ereje teszi naggyá. És igen, hölgyeim és uraim, ezt a menetet Remény nyeri. Újra rövid pihennő.
Gong. Apátia bosszúsnak tűnik, amiért Remény nyerte az előző menetet. Keményen sorozza Reményt, aki rendületlenül állja az ütéseket. Hölgyeim és Uraim, itt nem kevesebb a tét, mint az, hogy ki marad életben. A szorítót csak egyikük hagyhatja el élve.
De mit látunk? Nem hiszem el, csak én látom? Emberek, nézzetek oda, Apátia övön aluli ütésekkel bombázza Reményt, kinek arcát fájdalom torzítja el.
Remény elterül a földön. A bíró rászámol. De miért nem szólal fel senki? A közönség őrjöng, Remény mozdulatlanul fekszik. Az edző felrohan mellé, megemeli Remény fejét. De a kedves arcból csak egy üveges tekintet néz vissza.
Remény halott. Apátia állatias vadsággal tombol.
A közönség Apátia győzelmét ünnepli Remény holtteste felett.
Senkit sem izgat, hogy tisztességtelen küzdelemben kerekedett felül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése