És Édes November megint eljött

 Imádom a filmet. Annyira gyönyörű. És Enya zenéje tökéletes választás hozzá. Ilyenor, novemberben mindig megnézem, már csak azért is, mert jó látni kicsit nyáriasabb képeket a Tél küszöbén. Valamint a szerelem elsöprő ereje mindig magával ragad. Hát igen, hát igen, ilyen kis érzékeny lélekkel nem nehéz beleélni magam. A történetet sok-sok zseniális felvétellel érzékelteti velünk a szereplők karakterét is. Míg Sarah otthona élettelteli, addig Nelson, a munkamániás pasasé hideg és szürke. (Megjegyzés: Nelson (ex)csaja Lorelai Gilmore, de ezt csak akkor fedeztem fel, amikor már a Szívek Szállodáját is megnéztem... :P)

 És ne feledkezzünk el Sarah szomszédjairól sem ;) Cukik. Nagyon. ;)

 Ma egész nap bent voltam a cégnél, ezt csak egy találkozó tarkította délután. Utolsó előtti-előtti nap. Már nem fáj annyira, ha belegondolok. Áh, öregem, rosszul megy nekem az elválás. De már sokat fejlődtem. :) Hiányozni fog sok minden, de most nagyon-nagyon sok lehetőség áll előttem, amiket eddig nem vettem észre. És csak választanom kell. Dilemma: merre tovább? Jól fogok dönteni? Nincs garancia...
 De mielőtt döntök, azért még sok mindent meg kell tennem. A teendőkről elég, öhm, elég hosszú a lista, hétvégémen meg csak a sebeimet nyalogattam és kissé alkohol mámorban úsztam... Nem nagyon... Úgyhogy majd most a hétvégén behozom a több havi lemaradásom az egyetemi dolgaimban.

 Holnap is munka. Még bent. Pakolás, emlékek dobozlása... A virágom sajnos meghalt. Nem megy nekem a növénytartás... Jobb lesz, ha nálamnál ügyesebb emberekre bízom a krizanténom.

És egy kis merengés a múltról itt.