Avagy számadás. Hiszen a kelte Samhain erről is szól. Számot adni az elmúlt tizenkét hónapról. Mit tettünk, mit értünk el, merre vezet tovább az utunk.
Néha hónapokra magára hagyom Nolasyn-t, máskor meg naponta több bejegyzés is születik. Talán így akarok emléket hagyni az utókorra, az internet halhatatlanná teszi létezésem. Csakhogy mostanában túl sok hullámvölgyön vezetem keresztül olvasóimat is. Igyekszem kilábalni ebből az időszakból. De néha még visszahúz a csalódottság, a szomorúság és az elkeseredettség.
Az elmúlt hetekben tanulságos leckék jutottak osztályrészemül. Megismertem embereket, Lelkeket, akik kezdetben barátaim lettek, majd elfordultak tőlem. Érthető, már megfejtettem. És már nem vágyom arra, hogy megbeszéljük.
Az önkénteskedés is sok mindenre rávilágít. Csakhogy, már nem tudom öszíntén azt mondani az embereknek, hogy ne aggódjanak, tegyenek meg mindent, ami erejükből kitelik, és akkor majd minden jobbra fordul. Mert az élet nem ilyen. Sokkal összetettebb. Küzdelemmel tarkított. És a végén senki sem vereget vállon.
Szerelem. Minden bizonytalankodás és elképesztően nehéz próba után kiállt mellettem. Miközben én keresgéltem az utam, türelmesen várt rám. Támogatott és biztatott. És mindeközben rádöbbentem, nem kell mindent itt hagynom. Hiszen mostanra már Ő jelenti a Mindent. És igazán boldog vagyok, hogy megélhetem mellette. És csak bízom benne, hogy örökre itt marad. De ha mégsem úgy alakul, már most is szerencsésnek mondhatom magam. Jó érzés minden nap azzal a kellemes bizsergéssel ébredni, hogy a világon van és tőle mozog minden. És amikor aludni térek, itt van bennem. Pilinszky az Itt és Most* című versében zseniálisan leírja, mi is a Szerelem. És jó. Nagyon jó. Sőt, több annál.
Család. Hálás vagyok érte, hogy burokban nőhettem fel. Talán naivitásom innen gyökerezik, de inkább bízzak az emberekben, minthogy senkim se legyen örökös bizalmatlanságom miatt. Mindenkinek tiszta lapot adni, hogy ő írhassa tele Lelkének daljával.
Barátok. A Kör bezárt: akik bizonyítottak és akiknek én is bizonyítottam. Így van ez jól. Tudjuk, hogy mit várhatunk el a másiktól, hogy mennyire számíthatunk egymásra.
Írás. Lassan haladok. Semmit sem tudunk felmutatni, amire büszke lehetnék. Úgy látszik nekem csak az ötletek jutottak. Megírni talán majd más fogja őket. Talán nem is kell megszületniük.
Család. Hálás vagyok érte, hogy burokban nőhettem fel. Talán naivitásom innen gyökerezik, de inkább bízzak az emberekben, minthogy senkim se legyen örökös bizalmatlanságom miatt. Mindenkinek tiszta lapot adni, hogy ő írhassa tele Lelkének daljával.
Barátok. A Kör bezárt: akik bizonyítottak és akiknek én is bizonyítottam. Így van ez jól. Tudjuk, hogy mit várhatunk el a másiktól, hogy mennyire számíthatunk egymásra.
Írás. Lassan haladok. Semmit sem tudunk felmutatni, amire büszke lehetnék. Úgy látszik nekem csak az ötletek jutottak. Megírni talán majd más fogja őket. Talán nem is kell megszületniük.
*Itt és most
A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerüen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.
A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerüen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése