Határozottan utálok korán kelni. Amikor négy órakor megcsörrent az ébresztő óra, nem hittem a fülemnek, de a szemem kipattant és felfokozott érzelmi állapotba kerültem. Felébresztettem KD-t is, de gyanítom nem sokat aludt az éjjel. Nekem azért sikerült pár órát durmolnom. Gyorsan átfutottuk, hogy biztos mindent elpakoltunk-e, aztán indultunk. Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér. <3 De sajnos én most nem repülhettem. Ellenben, KD először ült fel azokra a csodálatos masinákra. MALÉV gép, pocsék cateringgel. (Bezzeg az Austrian Airlines-on nagyon finom ételeket szolgáltak fel. NYAMM.) KD épségben megérkezett egy új világ küszöbére. Drukk-drukk. Nagyon fura érzés. Még nem fogalmaztam meg, mit is érzek.
Csütörtökön este még beültünk iszogatni néhány kollégával. Jäger, Téged sem szeretlek. A Hubival egy szinten vagytok nálam. Végeztem Veletek. Amúgy meg jól telt, még meg is táncoltattak, ami az én kétballábammal azért teljesítmény... :) Bár a másnap... Na, eltelt. Az utolsó nap bent. Szomorú volt. De most már jól vagyok. Túl kellett esnem ezen is. Hasznos tapasztalatok a tarsolyban, készen állok arra, hogy tovább menjek. Muszáj. Másként nem lehet.
Tegnap KD-nek azon nyühögtem, hogy ez az egész utazás álom, és ha sikerül, az tök jó lenne. De. Az Élet eddig olyan volt, hogy elhúzta előttem a mézesmadzagot. Aztán mindig jól pofára ejt. Erre annyit mondott, ne aggódjak, csak mi, magyarok nem tudjuk elfogadni, ha az Élet egy picit is hasonlít a normálishoz. (Persze mi számít normálisnak...) De ebben tökéletesen igaza volt. Úgyhogy, most igyekszem pozitív lenni, ami nekem nehezen szokott menni, éljen a megrögzött pesszimizmus... vagy, negatív irányba hajló realizmus.
Azt hiszem túl álmos vagyok. Akartam még néhány eget rengető gondolatot megosztani Veletek, de ma már nem túl sok értelem születik belőlem. (Máskor sem. De ez megint más kérdés...)
És most várok még valamire. Hogy mire? Ha megtörténik, úgyis elmondom. Ha nem, akkor meg nincs is sok értelme beszélni róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése