Néha magamat is meglepem azzal, hogyan reagálok néhány kósza, buta Lélek szavaira. (Most még mérges vagyok és ilyenkor kiszaladnak szavak a számom és igen, vállalom őket.) És nem értem, mi végett a saját, ostoba érzelmeim, hiszen tudhatnám, az emberek imádnak illúziókban élni, csukott szemmel járni egy álomvilágban. És aztán, ha teszem azt, véleményem nyilvánítom arról, hogy ebbe a világba szülni roppant mód önzőség, mert a gyerekeinknek már semmi sem marad az ismert, biztos világból, akkor azt kapom válaszul, hogy bezzeg az én szüleim másként cselekedtek és ennek eredményeként létezem én. Bezzeg az én szüleim... nekik még egy kusza, gyilkos rendszer nyújtotta biztonság jutott. Még boldog, technikai tudatlanság. Még boldog, szép remények, hogy lesz jobb. De a mi generációnknak már csak a reményvesztettség jutott. Le kell tenni azt a kibaszott, rózsaszín szemüveget és látni az igazit, nem csak a valódit. El kell engedni a hamis biztonság érzetet. És fel kell állnunk és fel kell építenünk egy jobb világot, ahova tényleg érdemes gyermeket vállalni. Mert most... most csak lelketlen élet jutna osztályrészül. És aki nem hiszi, aki mást gondol, az végtelenül naiv, vagy álmokra épített életet él, ami úgy, mint az ingatlanpiac, hamarost összeomlik. Én szóltam...
Fel kell ébredni. Szembe kell nézni a valósággal. És építkezni.
Nem csak álomban élni vidám kis lufik között.
Tudtam, hogy ki fogom verni a biztosítékot.... de egy szép napon, megértésre találnak szavaim... de, érdekel is engem??? Számít is valamit???
Kurvára nem.
Mert az én gyermekeim olyan világba fognak születni, amilyet építünk nekik KD-val. Ennyi...
3 megjegyzés:
Mikrovilágok... Mindig csak mikrovilágok...
Persze, tudom: ami piciben, az nagyban is, az analógiák redukálhatók és amplifikálhatóak tetszésünk szerint...
Viszont ahogy a kis lurkó kikerül óvó szárnyaid alól, és közösségbe megy, és elkezd cseperedni, és kinyílni a látótere, akkor szembesülni fog mindazzal, ami miatt félünk egy új jövevényt kiszáradt világunkba invitálni...
Persze az élet egy csoda, és amúgy is a kihívások vállalása tesz minket mássá, többé ebben a világban...
Én nem tervezek sokat agyalni ezen a kérdésen ha aktuális lesz, kb. hasonlóan kész döntéssel rendelkezem, mint te, és még hiszek a mikrovilágom tisztaságában :)
(meg a Mikulásban, az unikornisban, a sárkányokban, és egyéb mesebeli lényekben :P)
ezért kell olyan gyerekkort biztosítani nekik, ami felnőtt korukban erőt ad majd nekik. szal, érted nem tudom ennél jobban megfogalmazni. nyilván nem burokban fognak felnőni;) de kell egy erős, stabil gyerekkor, ami a kis személyiségüket is erőssé teszi. :)
jill
tök más: azért kicsit fáj, hogy elpártoltál tőlem. nem nagyon. csak télleg egy kicsikét.
ismeretlen ismerős. :)
Megjegyzés küldése