Flow - Mindent Anyámról

A mai bejegyzésem címében két lehetőség versengett egymással, végül úgy döntöttem, mindkettőnek életet adok. Bár nem tervezem sokáig szaporítani a szót, hiszen egy zsúfolt, több órát felemésztő nap után ülök elgémberedett tagokkal, s előttem áll egy még hosszabbnak ígérkező csütörtök.

Flow. Csíkszentmihályi Mihály nevéhez fűződik. De mielőtt mélyebb értelmezések boncolgatásába kezdenék, feltétlen szót érdemel megemlíteni ennek jelentőségét a mai napban. Igazából egyrészt szimbólum e négy betűs angol szócska, másrészt mögöttes tartalommal bír. Szimbólum, mivel angol felkészítőn folyt a társalgás róla. Szimbólum, mert összeforrt Norvégiával. Szimbólum, mert azt a folyamatot jelöli, amíg az ember eljut a céljaiig. És mi tesz Téged, kedves olvasó boldoggá, úgy igazán? Az út, amin jársz a vágyaid felé, vagy maga a beteljesedett ösvény? Mikor fogod jobban értékelni a boldogságod? Ha kevés odaadással, könnyen szerzel meg bármit is, vagy ha keményen megdolgozol érte a kihívásokkal tarkított mezsgyéjén az Életnek? Flow. Áramlás. Élet. Tenger. Hajók. Lelkek. Kikötő. Világítótorony.

Tehát a Flow ott áramlik az Úton. Ahogyan hömpölyögsz előre a cél felé. A boldogság felé. És ha kudarc ér? Fel kell állni... Az életben 70 % pozitív és 30 % negatív élmény tesz kiegyensúlyozóttá. Gondold át az Életed. Mik azok a dolgok, amik előre vittek? A siker? Nem, kedves Olvasóm. A kudarc. Amikor válaszút elé álltál, hogy most merre tovább? A siker kétarcú barát. Egyik kezével felemel, a másikkal pediga földbe típor. Minden kudarc új lehetőségeket hoz Neked. De ha csak a sikertelenség könnyei hullanak szemedből, fátylat von eléd, és nem látsz mást, csak a saját Fájdalmad. Noha attól erősebb lehetsz, nem feltétlen visz előre.

És Mindent Anyámról. Pszichoanalízis és filmművészet. Ebben a szemeszterben a pszichoszociális fejlődésmodell állomásainak megfelelő filmet nézünk. Az első ilyen konfliktus pár a bizalom-bizalmatlanság, amikor Csecsemő - Anya között kialakul a kötődés. Nagyon egyszerű az elv: a gyermek megtanulja, hogy a hangjával jelzéseket adhat a külvilágnak, minden búra, bánatra és örömre van külön jelzés, amit a Szülők dekódolnak. Vagy nem. Amennyiben nem, akkor a gyermek azt tanulja meg, nem érdemes jellezni, mert úgysem történik semmi. Ergo, a bizalom már ilyen csöppnyi korban csorbát szenved. Aztán csodálkozunk, miért van annyi bizalmatlan ember. Az élet első három éve meghatározó halálunkig.

Mindent Anyámról. Pedró Almodóvár. Nem vagyok filmesztéta, csak egy nő vagyok, akiben meg van az anyaság iránti igény. A film pedig ezt boncolgatja. Bizalom-bizalmatlanság. Minden nő Éva. Minden nő Anya. Akkor is, ha karrierista és a sikert hajszolja. De alapvetően az elsődleges és legfontosabb szerepünk a Családanya karrier. Mert bizony ez is karrier. A legnehezebb, a legtöbb csalódással járó ám a legtöbb Szeretetet fellelő helye is egyben. Karrier, amihez nem kell diploma. Csak kell a nő, akiben ott az értékes "ösztön", a Fészek, az Odú kialakítása, a gyerekek nevelése, Társsá vállás. Nőnek születni küldetés, nehezebb, mint Férfinak lenni. A mi szívünk többször törik össze, ám mindezen Fájdalmat túléli és a maga hasznára fordítja. Alkamanként munka mellett kell helyt állnunk, több teher nyomja a vállunk. De ennek már nem megyek bele a boncolgatásába. Mindenki döntse el maga. A filmet pedig ajánlom minden olyan Léleknek, aki szemtanúja akar lenni egy Anya útjának...

Mindezt lejegyezte egy majdani Családanya.