Ma, miközben dajkáltam Szuszimat felfedeztem egy csomót, rögvest a gerince mellett. Alig érezni, csak azért találtam meg, mert alaposan meggyúrtam őkelmét (ő ezt szereti és igényli...), és akkor éreztem, hogy valami nem stimmel. Az a valami mozgatható, elvileg nem veszélyes, többnyire jóindulatú és nagyjából semmit nem lehet azzal kezdeni. Most is itt fekszik mellettem, hosszasan dorombolt, majd összegömbölyödött és most szuszákol. Csak annyira időre fog magamra hagyni, amíg eszik. Amikor pancsolok, a mosógépről őrzi mozdulataim. Ha a konyhában vagyok, kiül a székre és néz, beszédes tekintetét rám emeli és mesél egy olyan nyelven, amit én nem értek. Ha a gangon kertészkedem, beül a virágosládába és azon dolgozik, hogy minél koszosabb lehessen. (Ezért is Szutyok...) Ha alszom, megjelenik, és letelepszik mellém. Hűségesen követ mindenhova és nem azért, mert érdekek vezérlik, hanem azért, mert tisztán szeret engem.
Megszelíditett engem, mint ahogy én is megszelidítettem őt. Felelősségel tartozom érte.
Nehezen élem túl, ha elveszítem. Soha többet nem lesz olyan Társam, mint ő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése