És a Szeptember újra a maga pompájában ragyogott. A levelek őszi kosztümbe öltöztek, a kora délutáni Nap lágyan simogatta őket.
A telephelyen minden békés volt. Vasárnap révén ünnepi csend telepedett a kamionok közé. Kálmán köztük rótta megszokott útját.
Minden hetedik napján a hétnek Húga Családjának körében ebédel. Utána egy órás beszélgetés a gyerekekkel és a sógorral, majd ahogy a hatvanadik perc is betölti a kört, Kálmán illedelmesen elköszön, s magára hagyja Testvére öt gyermekét és az egykori szülői házat. Útnak indul, az álmos tatabányai forgalom a nullával egyenlő. Kálmán általában hazamegy és olvas. De ma a családi vállalkozás, a fuvarozásé a nap.
Ideje van az emlékezésnek.
Évtizedekben mérhető az a változás, ami Dédnagyapja első megvásárolt lovaskocsija óta eltelt. Azóta a szállítmányozásra alkalmas járművek száma szépen gyarapodott, modernizálódott.
És Kálmán ennek a flottának az ura.
Mindig is igyekezett megérteni az utazások során eltelt idő fogalmát. A képlet egyszerű, fizikából tanulta negyven évvel ezelőtt, a sebesség ismeretében kiszámíthatja a megtett úton eltelt időt.
Idő, idő, idő. Mi a csuda vagy, Te, Idő...
Kálmán sétája közepén megállt, figyelmét egy fekete-fehér foltos macska, Folti kötötte le. Méretes kandúr, a telephely "réme", a környék ura. A kellemes napsütésben bunda karbantartást végzett. Kálmán ajkait ötvenhat év sóhajtása hagyta el.
Folti számára nem létezik idő, csak az itt és most. Él, mint macska; nem vágyik másra, öntudatlanul járja a kiteljesedés útját. Kálmán számára ugyanezt jelenti a logisztika. Az ő életét ez tölti ki.
Folytatta a sétáját a kamionok és árnyékuk között. A kék vaskapuhoz érve még hátrafordult. Közben a Nap vörösre festette az ég alját, noha még az előbb aranysárga sugaraival simogatta a teherautók ponyva borítását. Egy szemvillanás alatt évek teltek el. Szemei előtt lepergett agglegény élete. Szívéhez kapott, majd a földön terült el. Az alkonyati idő beborította haldokló testét.
Egy utolsó lehelet, s a retináján a büszkeségének képeivel búcsúzott el a világtól. Az Idő megszűnt létezni.
A telephelyen minden békés volt. Vasárnap révén ünnepi csend telepedett a kamionok közé. Kálmán köztük rótta megszokott útját.
Minden hetedik napján a hétnek Húga Családjának körében ebédel. Utána egy órás beszélgetés a gyerekekkel és a sógorral, majd ahogy a hatvanadik perc is betölti a kört, Kálmán illedelmesen elköszön, s magára hagyja Testvére öt gyermekét és az egykori szülői házat. Útnak indul, az álmos tatabányai forgalom a nullával egyenlő. Kálmán általában hazamegy és olvas. De ma a családi vállalkozás, a fuvarozásé a nap.
Ideje van az emlékezésnek.
Évtizedekben mérhető az a változás, ami Dédnagyapja első megvásárolt lovaskocsija óta eltelt. Azóta a szállítmányozásra alkalmas járművek száma szépen gyarapodott, modernizálódott.
És Kálmán ennek a flottának az ura.
Mindig is igyekezett megérteni az utazások során eltelt idő fogalmát. A képlet egyszerű, fizikából tanulta negyven évvel ezelőtt, a sebesség ismeretében kiszámíthatja a megtett úton eltelt időt.
Idő, idő, idő. Mi a csuda vagy, Te, Idő...
Kálmán sétája közepén megállt, figyelmét egy fekete-fehér foltos macska, Folti kötötte le. Méretes kandúr, a telephely "réme", a környék ura. A kellemes napsütésben bunda karbantartást végzett. Kálmán ajkait ötvenhat év sóhajtása hagyta el.
Folti számára nem létezik idő, csak az itt és most. Él, mint macska; nem vágyik másra, öntudatlanul járja a kiteljesedés útját. Kálmán számára ugyanezt jelenti a logisztika. Az ő életét ez tölti ki.
Folytatta a sétáját a kamionok és árnyékuk között. A kék vaskapuhoz érve még hátrafordult. Közben a Nap vörösre festette az ég alját, noha még az előbb aranysárga sugaraival simogatta a teherautók ponyva borítását. Egy szemvillanás alatt évek teltek el. Szemei előtt lepergett agglegény élete. Szívéhez kapott, majd a földön terült el. Az alkonyati idő beborította haldokló testét.
Egy utolsó lehelet, s a retináján a büszkeségének képeivel búcsúzott el a világtól. Az Idő megszűnt létezni.
1 megjegyzés:
"Cseppek koppannak
Veréb fekszik a porban.
Szíve nem ver már..."
Megjegyzés küldése