Ma Társadalmi problémák és egyenlőtlenségek tárgyból vizsgáztunk. A hajléktalanságról kellett kifejtenem a gondolataim. Az ENSZ általi meghatározás alapján nem csak azon embertársunk hajléktalan, akinek nincs Otthona és Fedél a feje felett, hanem az is, akinek személyes biztonsága, lakhatási körülményei veszélyben vannak, valamint nincsenek tisztálkodási lehetőségei. Magyarországon a hajléktalankérdés a szocializmus idején szőnyeg alá volt seperve, sőt, a hajléktalanokat lumpen egyedeknek titulálták, akik megrögzött munkakerülők (mert ugye voltak ilyen megbélyegzések abban a negyven évben). A hajléktalanság okai lehetnek társadalmi, demográfiai változások; válás esetén az egyik szülő - általában az Apa - az utcára kerül. Másik ok lehet gazdasági helyzet megváltozása, mint a munkahely elvesztése.
Mikor egy embertársunk hajléktalanná válik, először még megpróbál megmaradni megszokott környezetében. De mivel folyamatos szégyenérzetben él, amiért nincs otthona, így inkább elvándorol a környékről és megszakít minden kapcsolatot a régi ismerősökkel. Az új helyen megismeri a már tapasztalt hajléktalanokat és az intézményi rendszert, ami segít.
Segít?
Magyarországon a hajléktalankérdés a politikusok orrának büdös téma. Fővárosunk újonnan megválasztott főpolgármestere ötlete, hogy söpörjük ki őket az aluljárókból. Ez megoldás lenne? Megint visszatérünk a szocializmushoz és eltusoljuk az ügyet, mintha ilyen emberek nem is élnének? Mert igen, ők is emberek, csak az életük kisiklott, nem tudtak erősek lenni szenvedélybetegségeikkel szemben, megromlott a kapcsolatuk társukkal... de ettől még emberek. Lehet, hogy a kosz és a bűz eltorzítja az arcukat, az alkohol pedig az elméjüket, de akkor is emberek és őket is megilletik az Emberi Jogok. Vagy ez is csak egy újabb magasztos eszme, amit a gazdagok kitaláltak, hogy a szegényeket elaltassák?
A hajléktalanok számára vannak nappali melegedők és éjjeli menedékek, ezek ingyenesen igénybe vehetők. Aztán ott vannak az átmeneti szállások, és a rehab. intézmények, amikért fizetni kell. De ezek azért nem jók, mert:
1, a legtöbb hajléktalannak van élettársa, felesége/férje, de a legtöbb hajléktalanszálló vagy csak női, vagy csak férfi. Így inkább együtt maradnak a párok, de az utcán, vagy ahol sikerül valami alvóalkalmatosságot találni.
2, kutyusokat nem lehet bevinni ezekre a szállókra. Pedig a kutyusok a hajléktalanok hűséges társaik.
3, félnek attól, hogy a másik lopni fog tőle. Ezért inkább maguknál tartanak mindent.
4, alkohol problémák. Nem lehet inni a hajléktalanszállókon.
Mit lehetne akkor tenni, hogy a káposzta is megmaradjon és a kecske is jól lakjon?
Mindenesetre a minap olvastam az Új-Széchenyi tervről, hogy milyen horribilis összegeket lehet elnyerni egy-egy tenderre. Tovább böngészve a híreket találtam egy látvány tervet Budapest első sétálóhídjáról. Hotellel, üzletekkel, meg minden. Aztán röhögtem magamban, hogy teljesen felesleges nekünk ilyesmi a Lágymányosi és a Petőfi híd között! Arról nem beszélve, milyen költséges lesz megépíteni... Ki fog odamenni? Oké, ott a Műpa, meg a Nemzeti, de a másik oldalon egyetemi épületek és az Infopark. Turistacsábító... Nem de? :P
Szóval, ha van Új-Széchenyi terv, akkor van pénz. Ha van pénz, miért nem építenek új, modern hajléktalanszállót, ahol családok élhetnek és igazi, hathatós segítséget kapnának az újrakezdéshez? A kormány minden áron bizonyítani akar Európának, hát itt lenne egy remek alkalom, hogy megmutassuk, nem csak a profit hajt minket... hanem az embertársi szeretet is.
Jah, hogy szeretetből nem lesz pénzbeli haszon? Ha sikerülne visszaintegrálni a társadalom szélére sodródott embereket, akkor az mindenkinek hasznos lenne.
Nem állt szándékomban írni a hajléktalanokról. De amikor jöttem haza vizsgáról, fejemben még kergetőztek a gondolatok, egy női hajléktalant láttam. 25-30 éves lehetett, de arcát az alkohol és az utcai élet barázdálta idősebbre. Kezében egy üveg fehér bort szorongatott. Nem foglalkoztam vele különösebben, jött a villamos és felszálltam. Aztán láttam, ahogy a nő a villamosmegállóban végezte el kis- és nagydolgát... Látszott a nő arcán, hogy zavart lélek. De akkor is, hova süllyed a társadalmunk? Hol vannak az intézmények, amelyek segítenének ennek a nőnek?
Minősíthetetlen. És a Menhely Alapítványtól most vontak el milliókat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése