Nos, túl vagyok a vizsgaidőszakon, jelentem, minden tárgy sikerült, a rettegett közgázt is abszolváltam. Igen, Ti meg mondtátok, hogy sikerülni fognak, de én már csak ilyen nyafka-macska vagyok vizsgák előtt. Így kell engem szeretni ;) De a lényeg, csütörtöktől újra szabad vagyok, nem nyomasztja vállaim és Lelkem vizsgák terhei.
Így hát újonnan visszanyert szabadságom első mozzanataként Krokodil Dundee-val a szokásos kis Duna parti szakaszunkra indultunk sétálni. Felszálltunk a villamosra, ami esti csúcsidőhöz méltóan zsúfolt volt, a rajta utazó emberek meg roppant mód szomorúak, fáradtak. Haladtunk szépen végig a Baros utcai megállóig, amikor mielőtt beértünk volna a megállóba, hirtelen lefékezett. Vártunk. Aztán kinyílt az ajtó az úttest oldalára. Odafordultam Krokodil Dundee felé: "valakit elgázoltunk...". És sajnos igazam lett. Átmentünk a túloldalra, nem akartunk katasztrófa turistákat játszani, másrészt a nyári HÉV baleset még mindig igen élénken él bennem. Krokodil Dundee mondta, hogy megnézi, tud-e segíteni, mert ha vérzik, akkor szorító kötés kell, míg kiér a mentő és a tömeg nem biztos, hogy tudja, hogyan kell. Meg az sem szerencsés, ha elmozdítják. Én maradtam, vártam, féltem. Nem akartam, hogy meghaljon, ez nem méltó befejezése az életnek. Senkinek sem.
De szerencsére (?) a néni magánál volt. A villamos belső oldala kapta el, nem gyűrődött be alá, a kerék sem érte, így ez nem gázolás. A combino első kerekei az elejétől számítva nagyjából 2-3 méterre vannak. És mivel épp már fékezett a villamos a megálló előtt, aztán amikor a baleset megtörtént, akkor azonnal meg tudott állni, így a néni lábai kerültek a villamos felfelé kunkorodó eleje alá. Remélhetőleg a medencéje nem szenvedett súlyos károkat. A mentő hamar megérkezett és gyorsan ellátták a sérüléseit. A néni mondta, haza akar menni, nem fáj semmi...
Érdekes, baleset után gyakran mondjuk, nem fáj semmi. Pedig valójában mindenünk sajog, de a szervezetünk olyan tökéletes, hogy nagyobb trauma esetén egyszerűen "eltusolja" a fájdalmat. Aztán persze ahogy telnek az órák, egyre jobban fáj. De akkor már többnyire szakszerű ellátásban részesülünk.
A csütörtök esti baleset újra megvilágította, milyen könnyen megváltozhat körülöttünk a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése