És persze ahelyett, hogy az I. világháború utáni jóléti törekvéseket tanulmányoznám, inkább blogot írok... Jellemző, beléptem a Dody által csak "nyühögési fázisnak" titulált időtérbe. Mostantól indul a nagy hajrá, a nyafi, miért nincs még egy napom, és oh, bárcsak elkezdtem volna korábban készülni. De nem így történt, és most itt vagyok félkész felkészültséggel.
A következő vizsgám aztán csak 13-án lesz, de kőkemény, mint ahogy a közgáz is 20-án, emellett eltörpül két szóbeli... :S nehéz a bányászok élete.
Újabb biléta: "vizsgaidőszak". Ezen fémjelzésű írásokért sem most, sem a későbbiekben nem vállalok felelősséget :P
Holnap társadalompolitikai tervezés és politikaalkotás lesz. Nem, nem vészes, sok az átfedés a szocpollal, amire azért becsületesebben készültem, mint most - a tegnapi ANK elvette az életkedvem, legalábbis a tanulástól.... Na egyébként persze biztos helytállok, csak már az kérdéses, milyen eredménnyel. Mert ha belehúzok olyasmibe, amiről csak halvány lila fogalmam van, akkor nyilván nem szerepelek fényesen. Amúgy meg nem szeretek szóbelizni. Az írásbeli jobb. Bár ez sem örök érvényű kijelentés.
A szobában Hugi is tanul, bár az előbb repült keresztül a munkajog jegyzete a légtéren.Nagyon egysíkúan telt a napom, időutazást tettem a különböző ókori államok társadalompolitikai megközelítésében - a kínaiak egészen normálisak voltak Mao előtt - és egyre mélyebbre ástam az emberi lét kérdéskörét boncolgatva. Legjobban egyébként Arisztotelész állam megközelítése tetszett. (Platónét azért vettem el, mert élből gyengének tartja az emberiséget, és ezen gyengeségre vezeti vissza azt, hogy az emberek állami formába, közösségekbe szerveződnek. És Ő? Ő talán nem volt az állam részese? Persze valamit tompított ezen álláspontján öregségére, de nálam akkor is elásta magát. Hát ennyit Rólad, Platónkám!) Arisztotelész szerint az emberek természetes hajlama, hogy az emberek a közösségek felé fordulnak. És hát itt van a kutya jelen esetünkben elásva! A XXI. századra kihaltak a hagyományos közösségek. Jó, mondhatod és mi van a Családdal, mint a társadalom alappillérével? De nézzünk szét magunk körül és számoljuk össze hány olyan családot ismerünk, ahol papa-mama-gyerekek együtt vannak? Sajnos keveset. Túlságosan elfordultunk a hagyományainktól, a természettől, a Családtól és az individualista önmegvalósítás eszményében elmagányosodunk. Ki a boldog? Az, aki megvalósítja az álmait bármi áron, de magányosa marad, vagy az, aki kisebb-nagyobb áldozatokkal valósítja meg az álmait de a Családdal....
folyt. köv.
Holnap társadalompolitikai tervezés és politikaalkotás lesz. Nem, nem vészes, sok az átfedés a szocpollal, amire azért becsületesebben készültem, mint most - a tegnapi ANK elvette az életkedvem, legalábbis a tanulástól.... Na egyébként persze biztos helytállok, csak már az kérdéses, milyen eredménnyel. Mert ha belehúzok olyasmibe, amiről csak halvány lila fogalmam van, akkor nyilván nem szerepelek fényesen. Amúgy meg nem szeretek szóbelizni. Az írásbeli jobb. Bár ez sem örök érvényű kijelentés.
A szobában Hugi is tanul, bár az előbb repült keresztül a munkajog jegyzete a légtéren.Nagyon egysíkúan telt a napom, időutazást tettem a különböző ókori államok társadalompolitikai megközelítésében - a kínaiak egészen normálisak voltak Mao előtt - és egyre mélyebbre ástam az emberi lét kérdéskörét boncolgatva. Legjobban egyébként Arisztotelész állam megközelítése tetszett. (Platónét azért vettem el, mert élből gyengének tartja az emberiséget, és ezen gyengeségre vezeti vissza azt, hogy az emberek állami formába, közösségekbe szerveződnek. És Ő? Ő talán nem volt az állam részese? Persze valamit tompított ezen álláspontján öregségére, de nálam akkor is elásta magát. Hát ennyit Rólad, Platónkám!) Arisztotelész szerint az emberek természetes hajlama, hogy az emberek a közösségek felé fordulnak. És hát itt van a kutya jelen esetünkben elásva! A XXI. századra kihaltak a hagyományos közösségek. Jó, mondhatod és mi van a Családdal, mint a társadalom alappillérével? De nézzünk szét magunk körül és számoljuk össze hány olyan családot ismerünk, ahol papa-mama-gyerekek együtt vannak? Sajnos keveset. Túlságosan elfordultunk a hagyományainktól, a természettől, a Családtól és az individualista önmegvalósítás eszményében elmagányosodunk. Ki a boldog? Az, aki megvalósítja az álmait bármi áron, de magányosa marad, vagy az, aki kisebb-nagyobb áldozatokkal valósítja meg az álmait de a Családdal....
folyt. köv.
1 megjegyzés:
Ha társadalom akkor Nietzsche vagy Orwell :D Bár én radikális vagyok.
W
Megjegyzés küldése