2011. január 13., csütörtök

A Láthatatlan Kéz

 Benji komolyan rászokott a tetőről leugrálásra. Az előbb is szaltót vetett, majd hanyatt esett. Aztán kapálózott a kis lábacskáival és a fejét forgatta, de pont egy olyan "gödörbe" esett, amit maga ásott még délelőtt. Nem tudom, mit gondolhat a világról, csak tippjeim vannak. 

 Az állatoknak is van némi sejtésük a körülöttük lévő világról. Persze olyan szinten, hogy hol van az étel, vigyázz, veszély! hol van az ivóvíz, a biztonság. Akárhogy is nézzük, ezekre az információkra szüksége van, már csak a túlélés miatt. (Persze felhorkanhatsz, hogy egy tekváriumban tartott Teknősnek mi aggódni valója van a túlélésért. Nyilván nincs. De ő ezt honnan tudhatná, hiszen a természet belekódolta a kis fejecskéjébe a fentiekben ecsetelt tevékenységek fontosságát.)

 Szóval Benji. Eleve ahogy hazahoztuk, nem volt egy egyszerű történet. Aztán az első napokban azon aggódtunk, keljen fel magától enni. Az evéssel nem volt gond, de az ébrenléttel igen. Ilyen pici teknőst még nem szabad altatni télen... Aztán egyszer csak felébredt magától és követelte a reggelit... Méghozzá meghatározott időben! Általában 10 órakor eszik reggel. (Ha nem vagyok itthon olyankor, előre beteszek neki friss ételt. Okos kis teknős, megtalálja.) Eleinte kézből etettem, mert ügyetlenkedett. Bizalommal volt irántam és szépen elfogyasztotta a zöldségeket. Amikor takarítjuk a lakhelyét (elég trottyos kis öreg) nem veszi zokon, hogy kiveszem és egy másik helyen kell elidőznie. Bizalom? Vagy én vagyok a "Láthatatlan Kéz", ami segít? 

 Mit gondolhat Benji?

 "A saláta az égből potyog, és ha felborulok, mindig van, ki segítsen talpra állni. A világ annyi, amennyi a tekváriumom. Néha kilépek az ismert univerzum peremére, de az sem ijesztő, mert a Kéz, ki gondoskodik rólam ott van és óvón körül ölel. Hagyja, hogy magamtól másszam fel a házam tetejére, hiszen nekem is szükségem van kihívásokra, izgalomra, de ha bármi balul sül el, ott van és segít úgy, hogy az nekem jó legyen. Nem tolakszik, engedi, hogy megtapasztaljam és felfedezzem a világom. (Puff, közben fejre estem, megint, lassan megtanulok repülni is...) Már csak egy Társ kell, és teljes lesz Teknős világom!"

Nincsenek megjegyzések: