Szudánban vasárnap kezdődött az egy hetes szavazás arról, hogy Dél-Szudán leváljon-e az anyaországról, vagy maradjon nyugton. Ha az emberek a mellé teszik le a voksot, hogy szakítson észak és dél, akkor új ország születik. Így az országot nem csak a Nílus fogja csak ketté szelni. (Egyébként a fővárosnál találkozik a Fehér-, illetve Kék-Nílus.)
Szudán - mint az afrikai országok többsége - elképesztően szegény. Afrika legnagyobb területű nemzete, Észak-Kelet-Afrikában fekszik, az egykori Alsó-Egyiptom területén. Csak a fővárosban, Kártumban 14 millióan élnek, a várható élettartam 57 év és a csecsemőhalandósági ráta borzalmasan magas: 67 % körüli. Szudán éghajlatát tekintve száraz, a Szaharához tartozik, minél délebbre megyünk, annál csapadékmentesebb a táj.
26 közigazgatási egységre oszlik, történelmét pedig több puccs is színesíti. Polgárháború tűzétől is égett, folyamatosan lázonganak a civilek. Kevés az élelmiszer, nagy a nélkülözés, nincs semmi, csak egy kis kőolaj és földgáz. Több évtizeden át tartó civakodás során tetemes államadósságot halmozott fel, ami akadályozza a gazdasági fellendülést.
És ez az ország talán történelmet ír azzal, hogy új országot ad a világnak.
Mivel a felnőtt lakosság tetemes százaléka írástudatlan, ezért a szavazó cetliken nem betűvel írják le a választási lehetőségeket, hanem az ország kettéválását illetve egybemaradását szimbolizáló rajzokkal (képet láthattok a mellékelt linken). Ezek mellé kell tenni egy keresztet.
Nagyon kíváncsi vagyok az eredményre! De ez csak hónapok múlva fog kiderülni. Ti még sosem gondolkoztatok el azon, hogy az emberiség bölcsője miért bánik mostohán az afrikaiakkal? Európa megindult a fejlődés útján, Afrika lemaradt, éhezik, szegény, ivóvize ihatatlan, polgárháborúk, törzsi összezördülések tarkítják a fekete kontinenst. És nem mellesleg, roppant korrupt, túltesz még a kelet-európai mércén is.
Valószínűleg az éghajlat az oka annak, hogy Afrika nem tudott kilépni a fejlődés útjára. A szárazságok, a korlátozott mezőgazdasági lehetőségek kevés terméshez vezettek, az emberek éhezni kezdtek, emellett pedig több törzsi háború is nehezítette a túlélést. Amikről nem szólnak a hírek, hiszen kis számú népcsoportokról van szó, akik feledésbe merültek a történelem lapjain. Ahelyett, hogy átfogó tervek készülnének arra nézve, hogyan lehetne megtanítani Afrikát a túlélésre és a fejlődésre, a Nyugat pénzzel, segélyekkel tömi a küszködő országokat. Ez pedig nem halászat, hanem hal. "Elkényeztetjük" őket konstruktív segítség nélkül. Pedig lenne erőforrásuk arra, hogy maguktól is talpra álljanak! "Halászni, azt kellene megtanulni, nem pedig várni a csodára...
2 megjegyzés:
"Ti még sosem gondolkoztatok el azon, hogy az emberiség bölcsője miért bánik mostohán az afrikaiakkal?"
Olvastál/láttál valamit a Hutu és Tutsi népcsoport közötti mészárlásról? Érdemes.
Tízezrekben számlálható Tutsi-t gyilkoltak meg a Hutu-k, egy több évtizeddel azelőtti szociális helyzet utólagos következményeként. Azok a Tutsi-k akiket lemészároltak, nagy részben nem is éltek amikor a mészárlás oka sérelem érte a Hutu-kat.
Apáik, nagyapáik bűne miatt lőtték őket fejen a saját házuk kertjében.
Olvastam, nem is olyan rég az aktuális nemzetközi kérdések kapcsán. Itt is azt láthatjuk, h a nemzetközi közösség cserbenhagyta őket (pedig ugye népírtáskor az ENSZnek joga van közbelépni, de főleg az USA ódzkodott. Ha rossz májú lennék azt mondanám, azért nem léptek, mert ott nincs olaj..., mint ahogy Szomáliában sem tesznek rendet, mert ott is csak az északi régióknak van fekete aranya, de azok a területek viszonylag rendben vannak, nincs ok a támadásra.)
Azt gondolom, h a törzsi ellentétek kódolva vannak az emberiségben a természetes szelekció révén. De az a mészárlás kegyetlen volt, fel nem tudom fogni.
Erről persze hallgat a történelem...
Megjegyzés küldése