Örömmel tapasztaltam reggel, hogy hét órakor már világos van. Lassan készülődöm munkába, ahol egész nap napfényben fürdőzhetek, hacsak gonosz felhők el nem takarják az eget.
Böngésztem a híreket, szinte minden nap újabb és újabb csillagászati hírrel találom szembe magam. Ma csodálatos képeket nézegettem a világűr rejtett mélységeiről. Bár ahányszor az univerzum végtelenségét fürkészem, mindig lenyűgöz az idő és a tér nem létezése. Persze fényévekben mérünk ezt-azt, mint a galaxisok közötti távolságot, de ha valójában belegondolunk, rájövünk, emberi mértékkel elképzelhetetlen és felfoghatatlan dimenziók vesznek körbe minket. És akkor még nem említettük a szimultán univerzumok létezésének eshetőségét.
Krokodil Dundee-tól karácsonyra Stephen Hawking könyvét kaptam, Az idő rövid története. Egészen hétköznapi nyelven írja le a fizika tudományos eredményeit, persze ettől még nem kerülünk közelebb az igazi relativitás elméletének megértéséhez, de legalább halvány lila gőzünk lehet arról a nagyságról és zsenialitásról, ami Einstein munkásságát címkézi. Persze Gallilei, Newton, Maxwell... elméletei nélkül a tudomány nem tartana ott, ahol most van. És ha Newton fejére nem pottyan egy alma (ami valójában városi legenda) kevesebbet tudnánk a gravitáció törvényszerűségeiről. Bár ugyan azt minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk, nem a gravitáció hibája, hogy az emberek szerelembe esnek...
Közben beértem a munkahelyemre, a napsütés meg eltűnt... :( Később folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése