A Barátságról

 Az elmúlt években bebizonyítottátok, hogy mellettem álltok, nem csak rosszban, hanem az örömömben is őszintén velem vagytok. Lelketek fényesen ragyog előttem, nincsenek álarcok, megmutatjátok igazi Lényetek. Látjuk egymás daimonjait is. Számtalanszor elkaptatok, amikor zuhanni kezdtem és nem hagytátok, hogy belehaljak. Itt és Most vagytok velem. Karjaitokat védelmezően fonjátok körém. 

 Nagyon szerencsés ember vagyok. És erre mindig emlékeztettek. Mert nem az anyagi lét tart minket össze. Nem. Ezek a Barátságok már valahol máshol megkötettek. Talán még ifjú lélek korunkban találkoztunk egy másik létezésben. És már akkor megfogadtuk, hogy kitartunk egymás mellett. Akár Életeken át.

 Templomot építettünk. De nem ám téglából. Magunkból. És itt megpihenhetünk, fáradt Lelkünk megértésre talál. A Templomunk kertje pedig a legcsodálatosabb Éden Kert. Ide mindig visszatérhetünk. A távolság nem számít.

 Köszönöm.