Nyáron néztük meg a Magyar Színházban. Ahogy az épületbe léptünk, a világításnak köszönhetően minden vörös színben úszott. Antiknak látszó csillárok lógtak alá, az emeleten pedig puha, vörös bársony fotelek és kanapék sorakoztak. Az asztalokon gyertyatartók álltak, egy ódon kastély hangulatát próbálták sugallni.
Aztán a függöny felment és a varázslat megkezdődött. A színészek tökéletes alakítást nyújtottak. Egyházi Gézába pedig menthetetlenül -plátóian - beleszerettem! Vagy inkább von Krolock grófba... Oh... Egy igazi lovag, akire titkon minden nő vágyik. Leszámítva azt az apróságot, hogy a csókja halálos...
Ilyenkor télen könnyebben elmerülök a képzelet világában. Odakint sötét van, szörnyek járnak. A hideg megszabja mozgástered, bezár a négy fal közé. Marad a könyvek nyújtotta szórakozás, ami persze nem rossz. Sőt...
Ilyenkor télen a vámpírok is bátrabban mászkálnak az utcákon. És a vámpír csak oda megy, ahova meghívják...
Csillaglány, készülj!
Csillaglány, készülj!
1 megjegyzés:
Megjegyzés küldése