Az alkimista

Az alkimista a csillagvizsgálóban fürkészte az éjszakai eget. Kutatásait mára befejezte, szemeit a végtelenségen legeltette pihenés gyanánt. A Hold fényében sütkérezett, lágy nyári szellő cirogatta orcáját. Puha lépések közeledtek felé, egy vörös-fehér macska ült le mellé.
- Merre kódoroltál, Celestyna? - a macska lustán nyújtózkodott egyet, majd kényelmesen elhelyezkedett a szakadt takarón, amin az alkimista is feküdt. - Láttad! Ott volt egy hullócsillag!
- Kívánj gyorsan valamit, Stalactit! - mondta a macska. Az alkimista lehunyta a szemét, néhány néma másodperc erejéig magába mélyedve mormolt. A vörös-fehér macska köré vakító fény ereszkedett le az égből. Mire Stalactit újra kinyította a szemeit, a macska eltűnt. Helyette egy vörös hajú fehér ruhás hölgy feküdt.