nyaff

Amikor koraeste hazaértem, rádöbbentem, egész nap szinte semmit sem ettem, és az a semmi is csak 11 fele volt. Letuszkoltam a torkomon egy kis vacsorát, de igazából nem érzem túl jól magam. Ráz a hideg is, a fejem szétmegy, és kicsit káosznak érzem a napjaim. Oly' sok minden van folyamatos változásban, talán erre reagál a szervezetem, hogy így jelezze, néha tényleg tartsak pihenőt, aludjak többet éjszaka és legyek többet az itt és mostban. Szorongató érzés üli meg a Lelkem, a mellkasom levegőért harcol. Fojtogat, nem hagy nyugodni. Különös, rémesen különös. Tegnap az edzés után rettenetesen kivülállónak éreztem magam. Talán sosem volt igazán helyem annál az asztalnál. Mint máshol sem igen. Talán ezzel jár az, ha az ember a saját orra után megy egy olyan ösvényen, amin más még nem haladt előtte. Igazából nem is kell, h menjenek előttem, és arra sem vágyom, h követőim legyenek. | Ma ünneplik meg a Mesterem szülinapját, ami hivatalosan vasárnap lesz. Nem tudtam menni. Ez bánt. Más is, de igazából nincs értelme erről nyafogni. Másról sem. Káosz. Morag egyszer azt írta, h Khussia örvénylik körülötte. Ő így nevezte el. Talán most már nem csak értem, hanem érzem is, miről írt akkor. Akartam takarítani és muffint sütni, de azt hiszem, inkább lezuhanyozok és bebújok az ágyamba, Iorek Byrnison és Szuszi mellé az egyik könyvemmel. Főzök egy teát, evésről mára már letettem. Éjszaka pedig várnak a lázas álmok. Rideg világ ez. Néha enyhít rajta egy ölelés.