Ömlik az égből az eső, mintha sosem akarna elapadni az égi forrás. Fúj a szél, örvénylő víztenger kavarog az utcákon. Dörög, villámlik. A szoba biztonságos falai közül figyelem a kinti tombolást. Cserepek hullanak az udvarra. Ahogy leérnek a betonra, darabokra törnek.
Mint az a négy pohár tegnap Katáéknál...
Tegnap első számú fogadott Nővérem házibulit rendezett. Kellemesen telt el az este, hajnalban értünk csak haza. Az eső illata már akkor is mindent áthatott, a mai szeles idő előhírnökeként kósza légáramlatok kavarogtak körölöttünk, ahogy sétáltunk haza végig a körúton.
Kata szobájában van egy lámpa, ami egy talpból áll, amiből sok optikai szál szalad ki. Az alja meg van világítva, és minden egyes szál vége is egy pici pontban fényes. Olyan, mint a csillagok mozgása egyetlen képben megörökítve.
Tegnap sok új embert ismertem meg. Elsőre megtaláltam velük a közös hangot, az előzetes félszem elillant miután átléptem a küszöbön. Este először szendvicseket készítettünk, majd a Kata-féle saját recept alapján a tiramihunak is elkészült a teteje. Táncolni csak jóval később kezdtünk (ez igen erősen korrelált az elfogyasztott alkohol mennyiségével). A kezdet kezdetén Bosyka tartott csa-csa-csa órát. Aztán hastánc és saját stílus szabadon. De a térdem nagyon kezdett fájni. Leültem Kata ágyára egy jégzselé társaságában és azzal próbáltam enyhíteni a porcom sajgását. (Néha olyan érzés, mintha belülről nyomná valami, ám a röntgenen nem látszott anno semmi.) Aztán az emberek sorba kezdtek kidőlni, beszélgetős lett a hangulat egy-egy pohár vodka-narancs-blue curasso keverék társaságában. Hajnalban kezdtek hazaszállíngózni az emberek-nagyjából huszan voltunk, többnyire orvostanhallgatók-, kevesen maradtunk a végére romeltakarítónak. Bosyka lelkesen elmosogatott, mi meg nagyjából helyrepakoltuk a különböző tárgyakat. Fél hatra értünk haza, Peti lelkiismeretesen kapuig kísért minket.
Mostanra már megint leereszkedett az éjszaka csillagos leple a városra. A mai nap enyhén kótyagosan telt el, nagyjából négy óra alvást tudok a hátam mögött, napközben nemigen szundikáltam. Úgy érzem, mintha egész nap Nolasynban töltöttem volna az időm.
Holnap két nunchaku edzés Kamaraerdőben, majd este színház. Álmos vagyok...
Mint az a négy pohár tegnap Katáéknál...
Tegnap első számú fogadott Nővérem házibulit rendezett. Kellemesen telt el az este, hajnalban értünk csak haza. Az eső illata már akkor is mindent áthatott, a mai szeles idő előhírnökeként kósza légáramlatok kavarogtak körölöttünk, ahogy sétáltunk haza végig a körúton.
Kata szobájában van egy lámpa, ami egy talpból áll, amiből sok optikai szál szalad ki. Az alja meg van világítva, és minden egyes szál vége is egy pici pontban fényes. Olyan, mint a csillagok mozgása egyetlen képben megörökítve.
Tegnap sok új embert ismertem meg. Elsőre megtaláltam velük a közös hangot, az előzetes félszem elillant miután átléptem a küszöbön. Este először szendvicseket készítettünk, majd a Kata-féle saját recept alapján a tiramihunak is elkészült a teteje. Táncolni csak jóval később kezdtünk (ez igen erősen korrelált az elfogyasztott alkohol mennyiségével). A kezdet kezdetén Bosyka tartott csa-csa-csa órát. Aztán hastánc és saját stílus szabadon. De a térdem nagyon kezdett fájni. Leültem Kata ágyára egy jégzselé társaságában és azzal próbáltam enyhíteni a porcom sajgását. (Néha olyan érzés, mintha belülről nyomná valami, ám a röntgenen nem látszott anno semmi.) Aztán az emberek sorba kezdtek kidőlni, beszélgetős lett a hangulat egy-egy pohár vodka-narancs-blue curasso keverék társaságában. Hajnalban kezdtek hazaszállíngózni az emberek-nagyjából huszan voltunk, többnyire orvostanhallgatók-, kevesen maradtunk a végére romeltakarítónak. Bosyka lelkesen elmosogatott, mi meg nagyjából helyrepakoltuk a különböző tárgyakat. Fél hatra értünk haza, Peti lelkiismeretesen kapuig kísért minket.
Mostanra már megint leereszkedett az éjszaka csillagos leple a városra. A mai nap enyhén kótyagosan telt el, nagyjából négy óra alvást tudok a hátam mögött, napközben nemigen szundikáltam. Úgy érzem, mintha egész nap Nolasynban töltöttem volna az időm.
Holnap két nunchaku edzés Kamaraerdőben, majd este színház. Álmos vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése